2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása

2.2.1.2. A tehetséges gyermekek/tanulók felismerésének jelentősége, a tehetségazonosító tevékenység jellemzői, alapelvei (...folytatás)

Jól szemlélteti ezt a folyamatot Tannenbaum modellje (1983; idézi: Balogh, 2012). Ő a tehetségazonosítási folyamatot egy tölcsérhez hasonlítja. A tölcsér szája széles, a szűrés nagy mintán történik. Fontosnak tartja, hogy ki kell szűrni mindenkit, akivel kapcsolatban felmerülhet a gyanúja annak, hogy bármilyen területen is tehetséges. A szűrőmódszerek ezért megcélozhatják akár a teljes tanulói mintát is. A tölcsér közepe elkeskenyedik, itt történik a kiválasztás, melynek eredményeképp specifikus tehetséggondozó programokban a tehetséges tanulók hatékony, differenciált fejlesztése történik (lásd 2.2.1.2. ábra).

2.2.1.2. ábra. Tannenbaum modellje (Balogh, 2012, 58.)

A tehetségazonosítási folyamat két szintje (Dávid M., 2010)

A tehetségazonosítás során eltérő célokat követhetnek a köznevelési intézmények. Emiatt eltérő komplexitású, mélységű és szakemberigényű azonosításra lehet szükség. A tehetségazonosítási folyamat két szintje e szempontok alapján különíthető el.

Első szint a pedagógiai tehetségszűrés. Jellemzői, hogy zömében az iskolában zajló tevékenységről van szó, pedagógusok végzik, a pedagógiai kompetenciakörben alkalmazható módszerek segítségével. A megcélzott populáció teljes egészére vonatkozhat a tehetségszűrő módszerek alkalmazása. Célja lehet a potenciális tehetségek megtalálása, és ez megfelelő alapot jelenthet az egyéni tehetségfejlesztő programok kidolgozásához, vagy akár az intézményi tehetséggondozó programokba történő beválogatáshoz. Herskovits szerint (idézi: Mező, 2008) a vizsgált gyerekek kb. 30%-át tekintsék tehetségígéretnek az iskolák. Lényegesnek tartja, hogy a beválogatás során csak olyan tanulókat vonjanak be a tehetséggondozó programba, akik maguk is motiváltak, elkötelezettek a fejlesztés iránt. A gyermek érdeklődését fontos tényezőnek kell tekinteni a tehetséggondozás során. A tehetségek azonosításának csak akkor van értelme, ha a felismerést adekvát fejlesztés is követi, mert anélkül a „tehetséges” szó csak egy címke marad, ami akár káros is lehet a diák későbbi fejlődésére nézve. Vannak szerzők, akik szerint ahelyett, hogy a személyeket „tehetséges”-ként azonosítanánk, hasznosabb lenne az egyéni és környezeti sajátosságokat mérni, azzal a céllal, hogy a kiválósághoz vezető személyes tanulási utak azonosíthatók legyenek (Zieg­ler és Stöger, 2004; idézi: Fodor, é. n.). A kézikönyvben a pedagógiai tehetségszűrés szintjén alkalmazható módszereket mutatjuk be.

Második szint a differenciált tehetségazonosítás. Ennek színterei már zömében a köznevelési intézményen kívül találhatók, pl. a tehetségpontokban és/vagy nevelési tanácsadókban, illetve speciális tehetséggondozó központokban. Ezen a szinten már a diagnosztikai tevékenységben pszichológiai és más, a tehetségterület szempontjából specifikus mérőeszközök is szerepelnek. Az azonosítás interdiszciplináris együttműködésben történik (pl. mentor, edző, pszichológus, pedagógus, esetleg orvos közös tevékenysége révén). Erre a komplexebb azonosító tevékenységre akkor van szükség, ha az iskola pedagógusai nem tudnak dönteni a tehetséggondozó programba történő bevonásról, vagy ha valamilyen probléma nehezíti a tehetség kibontakozását. Egy részletesebb vizsgálatnak, illetve interdiszciplináris teammunkának további indoka lehet, ha a tehetség fejlesztésére vonatkozóan nagy horderejű döntést kell hozni, amely a gyermek (és esetleg a családja) további sorsát is jelentősen befolyásolja (pl. beválogatás a nemzeti csapatba, külföldi tanulás lehetősége stb.).

A tehetségazonosítás alapelvei

A tehetségazonosításra fel kell készülnie az intézménynek. A felkészülés során meg kell határozni az azonosítás elméleti keretét, célját, és ki kell választani az azonosításba bevont tanulói csoportokat. (Az azonosítás során Czeizel modellje ad kapaszkodót. A modellben szereplő mind a négy intrapszichés összetevőre – általános értelmesség, specifikus képességek, kreativitás, motiváció – figyelni kell (Balogh, 2012), de természetesen más modell is választható az azonosítás elméleti háttereként.)

Az elméleti kerethez, célhoz és az adott gyermekcsoporthoz illeszkedően kell kiválasztani a tehetségazonosítás konkrét módszereit. A módszerek kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy csak a szükséges és elégséges mennyiségű adatokat érdemes összegyűjteni, hogy az azonosítási folyamat ne rójon indokolatlanul nagy terhet sem a tantestületre, sem a gyerekekre.

Az identifikációs technikának összhangban kell állnia a tehetséges gyerekek számára kidolgozott nevelési programban meghatározott célokkal. A kezdőlépésnek mindenképp annak kell lennie az identifikációra szolgáló eszköz kiválasztásában, hogy összhang van-e az adott eljárás felhasználási célja és az annak a kifejlesztése során meghatározott alkalmazási terület közt. Eligazodásként a tesztkönyvek szolgálhatnak, amelyekben általában információt, eligazítást találhatunk a módszer, teszt „támadáspontjáról”, produkciós felületéről.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.1.3. A gyermekek/tanulók megismerésének főbb módszerei