2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása

2.2.1.2. A tehetséges gyermekek/tanulók felismerésének jelentősége, a tehetségazonosító tevékenység jellemzői, alapelvei (...folytatás)

A tehetségazonosítást végző szakembereknek meg kell határozniuk, hogy milyen tulajdonságok azonosítására van szükség, és milyen szinten, hiszen tehetségterülettől függően egyes tulajdonságok átlag feletti szintjére van szükség egy tehetséggondozó programba történő beválogatáshoz, míg más tulajdonságoknál az átlagos szint is elegendő. Ugyanígy meg kell határozni a leendő tehetséggondozó programokba bevonható gyermekek létszámát is (Fodor, 2018).

A tehetség azonosításánál érdemes figyelembe venni a Martinson-féle (1975) hármas szabályt. Az első a folyamatosság szabálya, amely azt mondja, hogy ha lehet, éveken át többször is meg kell vizsgálni a tehetségígéreteket. A második szabály, hogy különféle forrásokat kell használni, egyfajta mérőeszköz eredményeire ne alapozzuk a kijelentéseinket. A harmadik szabály pedig az, hogy nemcsak az intellektuális összetevők vizsgálatára kell kitérni, hanem a tehetség-összetevők többi elemét is fel kell tárni (idézi: Gyarmathy, 2006).

Tekintettel arra, hogy egy módszer sem tud önmagában eléggé széles körű képet mutatni, lehetőleg több vizsgálati módszert kell egy adott diagnosztikai folyamatban alkalmazni. Herskovits hangsúlyozza, hogy ha mód van rá, inkább többlépcsős azonosítási folyamatot érdemes tervezni, hogy az egyre nehezedő feladatok kevésbé terheljék és frusztrálják a kevésbé jó képességű vizsgálati személyeket. Ugyanis így ők a következő fordulók nehezebb feladataiig el sem jutnak (idézi: Mező, 2008)

A tehetségvesztés elkerülése érdekében minél több gyerek kerüljön bele a szűrésbe. Külön figyelmet kell fordítani a különleges csoportok tagjaira, mert ezen csoportokba tartozó tehetségek elkallódási veszélye az átlagosnál nagyobb (Hany, 1993; idézi: Gyarmathy, 2006).

Az azonosítás során nagyon óvatosnak kell lenni, amikor valakiről azt állapítjuk meg, hogy nem tehetséges, hiszen léteznek olyan tehetségek is, akiknek a fő jellemzője éppen az, hogy rejtőzködnek, nehéz felismerni őket. Lehet, hogy akiről azt gondoljuk, hogy nem tehetséges, az nagyon is az, csak nem sikerült azonosítanunk.

A speciális tehetség azonosításához hosszabb időtartamú „keresőprogramok” szükségesek.

A képesség és a teljesítmény két különböző dolog – gondoljunk az alulteljesítő tehetséges gyerekre.

A pszichológiai vizsgáló módszerek (tesztek) segítséget nyújtanak az azonosítás során, de nem tévedhetetlenek, éppen ezért hiba lenne önmagukban alkalmazni ezeket.

A pedagógus és a gyerek folyamatos együttes tevékenysége adja a legtöbb kapaszkodót a tehetség felismeréséhez (Balogh, 2012).

„A tehetségvizsgálatok célja a megfelelő fejlesztő környezet biztosítása, akár egyénről, akár egy közösségről van szó, így a vizsgálat mindig fejlesztési terv kidolgozásával végződik.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.1.3. A gyermekek/tanulók megismerésének főbb módszerei