2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása

2.2.1.3. A gyermekek/tanulók megismerésének főbb módszerei

2.2.1.3.4. Megfigyelés, a napi tevékenységek során szerzett tapasztalatok strukturálása, rendszerezése

A megfigyelés az a megismerési módszer, amikor a pedagógus érzékszerveire támaszkodva, közvetlenül a látott, hallott, átélt események során gyűjt információt a megfigyelt gyermekről/tanulóról. Olyan adatgyűjtés, amelyben a megfigyelő jelen van, nézi, hallgatja az események lefolyását. A megfigyelés módszerével vizsgálhatók mindazok a tanulói tulajdonságok, amelyek „szemmel láthatók, füllel hallhatók”.

A pedagógiai munkában a megfigyelésnek kiemelt szerepe van, hiszen a pedagógusok nap mint nap együtt vannak a gyerekekkel, hosszú időn keresztül látják, hallják őket, és ezáltal sok információt szereznek róluk. A spontán köznapi megfigyelés azonban gyakran nem elégséges, mert véletlenszerű, pontatlan, erősen szubjektív, számtalan tényező befolyásolhatja, mint például a kedélyállapot, a rokonszenv-ellenszenv, az ingerek sokasága, az értékítéletek.

Ezért a megfigyelés módszerét célszerű strukturált megfigyelési szempontsorok alapján végezni, rendszeresen, több alkalommal, és a megfigyelések eredményeit rögzíteni kell. Ezzel a módszerrel vizsgálható a gyermekek külső megjelenése, viselkedése, beszéde, játéka, feladatvégzése. A konkrét viselkedéses jegyek pedig a háttérben meglévő személyes tulajdonságokra utalnak.

A tehetséggondozás szakirodalmában sok megfigyelési szempontsor található a tehetségjegyek azonosításához. A fejezet mellékletében azok a szempontsorok, amelyeket a tanároknak kell kitöltenie a megfigyelt tanulókról, a különböző tehetségjegyekre (kreativitás, kiemelkedő képességek, motiváltság) utaló viselkedéses jellemzőket listázzák (pl. tanulási erősségek listája, tehetségszűrő megfigyelési szempontsor, a Renzulli–Hartman-skála, a Tóth-féle Kreativitás Becslő Skála).