- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása
2.2.1.3. A gyermekek/tanulók megismerésének főbb módszerei
2.2.1.3.4. Megfigyelés, a napi tevékenységek során szerzett tapasztalatok strukturálása, rendszerezése
A megfigyelés az a megismerési módszer, amikor a pedagógus érzékszerveire támaszkodva, közvetlenül a látott, hallott, átélt események során gyűjt információt a megfigyelt gyermekről/tanulóról. Olyan adatgyűjtés, amelyben a megfigyelő jelen van, nézi, hallgatja az események lefolyását. A megfigyelés módszerével vizsgálhatók mindazok a tanulói tulajdonságok, amelyek „szemmel láthatók, füllel hallhatók”.
A pedagógiai munkában a megfigyelésnek kiemelt szerepe van, hiszen a pedagógusok nap mint nap együtt vannak a gyerekekkel, hosszú időn keresztül látják, hallják őket, és ezáltal sok információt szereznek róluk. A spontán köznapi megfigyelés azonban gyakran nem elégséges, mert véletlenszerű, pontatlan, erősen szubjektív, számtalan tényező befolyásolhatja, mint például a kedélyállapot, a rokonszenv-ellenszenv, az ingerek sokasága, az értékítéletek.
Ezért a megfigyelés módszerét célszerű strukturált megfigyelési szempontsorok alapján végezni, rendszeresen, több alkalommal, és a megfigyelések eredményeit rögzíteni kell. Ezzel a módszerrel vizsgálható a gyermekek külső megjelenése, viselkedése, beszéde, játéka, feladatvégzése. A konkrét viselkedéses jegyek pedig a háttérben meglévő személyes tulajdonságokra utalnak.
A tehetséggondozás szakirodalmában sok megfigyelési szempontsor található a tehetségjegyek azonosításához. A fejezet mellékletében azok a szempontsorok, amelyeket a tanároknak kell kitöltenie a megfigyelt tanulókról, a különböző tehetségjegyekre (kreativitás, kiemelkedő képességek, motiváltság) utaló viselkedéses jellemzőket listázzák (pl. tanulási erősségek listája, tehetségszűrő megfigyelési szempontsor, a Renzulli–Hartman-skála, a Tóth-féle Kreativitás Becslő Skála).
Következő fejezet: >>> 2.2.1.3.5. Mérés – a pedagógiai gyakorlatban alkalmazható mérőeszközök