2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása

2.2.1.1. A tehetségazonosítás elméleti alapjai

A tehetség korai azonosítását és speciális képzését a kibontakozás és az akadálytalan fejlődés legfontosabb feltételének tekinthetjük. Minél korábbi életkorban jutnak el a tehetségesnek vélt gyerekek a képességüknek megfelelő fejlesztő környezetbe, annál nagyobb esélyét teremtjük meg tehetségük kibontakoztatásának (Ranschburg, 1988). Erre pedig azért is kell nagyon odafigyelni, mert számos példa, kutatás jelzi, hogy az oktatásban jó eredményt elérő diákok sok esetben nem esnek egybe azokkal, akik életük későbbi szakaszában igazán kiemelkedő teljesítményre képesek, és teljesítményük alapján joggal nevezhetjük őket tehetségeknek.

„Tehetségvizsgálatra akkor van szükség, ha tehetségprogramok indulnak vagy a tehetségekkel kapcsolatos valamilyen döntéshez, fejlesztési tervhez szükségesek információk. Az erős és gyenge pontok, az érdeklődés és képességek megfigyelése azonban már egészen kicsi kortól kezdve minden gyermek esetében szükséges.” (Gyarmathy, 2013, 23.)

Számos kutató (pl. Csíkszentmihályi, 1988; idézi: Gyarmathy, 1998) szerint a tehetséget kizárólag jól körülírt elvárások alapján lehet meghatározni. Ez azt is jelenti, hogy a tehetséget nem tekinthetjük diszkrét személyiségvonásnak vagy személyes tulajdonságnak. Pontosabb inkább, ha a cselekvésekhez szükséges készségek, képességek és a kulturálisan meghatározott tevékenységi lehetőségek kapcsolataként definiáljuk. A tehetséget már csak azért sem tekinthetjük stabil vonásnak, mert az élet során változnak az egyén képességei és az egyes kultúráknak is a teljesítménnyel szemben támasztott követelményei a különféle megnyilvánulási területeken. Egyáltalán nem biztos, hogy egy gyermekkorában csodagyereknek tartott személyt serdülőkorában vagy felnőttkorban is egészen kiemelkedőnek nevezhetünk.

A tehetség fogalma és megnyilvánulása tehát időben változó, kultúrafüggő folyamat. A mindenkori társadalmi tulajdonság megfogalmazásai határozzák meg, hogy kit nevezhetünk tehetségesnek, valamint azt is, hogy a szociokulturális meghatározottság alapján hányan tekinthetők annak. Ennélfogva a tehetség fogalma egy állandóan változásban lévő meghatározás, amely az adott társadalom mindenkori igényeihez alkalmazkodik.

A tudásmennyiséget gyakran tartják a szakirodalomban a tehetség fontos komponensének. Azt hangoztatják, hogy a tehetségesek és nem tehetségesek közt nem a gondolkodási stratégiák vagy valamely különleges folyamatok tekintetében van elsősorban eltérés, hanem a mindegyik felett álló tudásanyagban. Muirbroaddus és Bjorklund (1990; idézi: Perleth, 1991) arról számolnak be, hogy 10–14 éves, kiemelkedően intelligens alanyaik egy fogalomértékelési, osztályozási feladatban (az adott fogalom tipikusságát kellett megítélni arra a kategóriára vonatkozóan, ahova tartozott) ugyanolyan módon használták a kategóriákat, mint a felnőttek. Összehasonlítva őket az átlagos képességűek csoportjával, azt figyelték meg, hogy ez a felnőttekre jellemző tudásalap a különböző kategóriákhoz tartozó szavak reprodukciós idejében nyilvánult meg.

Talán az egyik leggyakrabban idézett különbség a tehetséges és átlagos képességű gyerekek összehasonlításában a tanulásuk tempója és természete. A tehetségesek az információk megszerzési képességének nagyobb potenciáljával rendelkeznek, gyakran szinte magáért a tudás megszerzésének öröméért tanulnak. Intuitív lépéseket alkalmaznak, és gazdag kapcsolatokat hoznak létre a tananyag szervezése során (Clark, 1992). Ezek a jellemzők azok, amelyek a tehetségeseket és nem tehetségeseket csoportszinten megkülönböztetik egymástól a tanulási potenciál tekintetében.

Hany (1993) kutatásában arra kérte vizsgálati személyeit, hogy egy 60 személyiségvonást, tulajdonságot tartalmazó lista minden eleménél jelöljék meg azt, hogy a tehetséges diákok hány százaléka mutatná az adott jellemzőt. A 10 leginkább valószínű vonás a következő volt:

gyors felfogás, megértés: 90%,

intelligencia: 89%,

logikus indoklás: 88%,

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.1.2. A tehetséges gyermekek/tanulók felismerésének jelentősége, a tehetségazonosító tevékenység jellemzői, alapelvei