2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása

2.2.1.1. A tehetségazonosítás elméleti alapjai (...folytatás)

intellektuális kíváncsiság: 87%,

mentális kihívások szeretete: 86%,

célszerű információfelhasználás: 85%,

jó memória: 85%,

a tanulás szeretete: 84%,

eredeti ötletek: 82%,

jó osztályzatok a főbb iskolai tárgyakban: 82%.

Hany szerint a tanárok tehetségkoncepciójában a motivációs és kognitív vonások dominálnak. A gyors felfogóképesség, intelligencia és logikus gondolkodás szinte mindenkinél szerepelt. A legjellemzőbb motivációs aspektus a tudásért, eredményekért való küzdés képessége, a speciális érdeklődés volt.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a felsoroltakat minden tehetség minden pillanatban alkalmazza-e? Nincs olyan egyszerűen megfigyelhető viselkedéses jellemző, amelyre azt mondhatnánk, hogy ez az állítás igaz. Pontosabb az a megfogalmazás, hogy a tehetségesek esetében sokkal gyakrabban tűnnek fel ezek a jellegzetességek az egyes tanulási helyzetekben. Amennyiben tovább tanulmányozzuk a tehetségesek csoportját, mindenképp szükséges két járulékos különbséget megfogalmaznunk. Ezek egyike a tehetségesek csoportján belül is meglévő interindividuális különbség, valamint az egy személyen belül is látható eltérés a különböző tanulási típusok alkalmazásának alapján.

De mit is nevezünk tanulási potenciálnak? Az egyén fejlődése során kialakuló azon képessége, hogy a különféle új problémák, feladatok és anyagok megoldására alkalmasabbá váljon (Kanevsky, 1995). Egy nagyobb tanulási potenciállal rendelkező gyerek nagyobb fejlődési ütemben és kevesebb külső beavatkozással tud haladni. A tanulási folyamat úgy tekintendő, mint amely sokkal több a tények puszta memorizálásánál, hiszen számos különböző intellektuális erőforrást szükséges alkalmaznunk annak során. A gyerekeknek meg kell tanulniuk magát a tanulást is: azt, hogy a korábban megszerzett tapasztalatokat milyen módon aktualizálják egy éppen időszerű probléma megoldása során, hogyan rendezzék, strukturálják a rendelkezésükre álló információkat, milyen megoldási hipotéziseket, stratégiákat alakítsanak ki, megoldásaikat, teljesítményüket hogyan ellenőrizzék. Az azonos típusú, de különböző nehézségi fokú problémák megoldása során transzferhatás révén sajátítják el az általános megoldási módokat, illetve a speciális feladattípusoknál alkalmazható algoritmusokat. Az eltérő típusú problémamegoldások folyamán alakul ki a fogalomrendszer általánosságának képessége, ami a gondolkodás rugalmasságát is fejleszti.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.1.2. A tehetséges gyermekek/tanulók felismerésének jelentősége, a tehetségazonosító tevékenység jellemzői, alapelvei