2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.2. A csoportos képességméréseken alapuló tehetségazonosítás alapelvei és gyakorlati kérdései

2.2.2.1. A képességmérésen alapuló tehetségazonosítás alapvető nehézségei

2.2.2.1.2. Egyenetlenség a fejlődésben: diszszinkrónia

A fejlődésben, így a tehetség fejlődésében is gyakran megfigyelhető az egyenetlenség, a diszszinkrónia (Terrasier, 1985). Ez azt jelenti, hogy az egyébként is eltérő ritmusban fejlődő pszichés funkciók (pl. kognitív képességek, szociális és érzelmi jellemzők, motoros funkciók) az átlagosnál is nagyobb különbségeket mutathatnak, ezzel pedig jelentős feszültséget eredményeznek, akár az egyéni képességrendszeren belül, akár az egyén és környezete között. Az azonosítás szempontjából ez azért jelent nehézséget, mert egyrészt nem lehetünk biztosak abban, hogy a mérés időpontjában a mért képesség a fejlődés melyik fázisában van, így például egy korán érő képességet az életkorához képest kiemelkedőnek, egy később érőt gyengébbnek minősíthetünk, másrészt pedig a képességek egyenetlensége miatt a kiemelkedő és a gyengébb jellemzők az eredmények összesítése során kioltják vagy már a mérés során is maszkolják egymást.

Következő fejezet: >>> 2.2.2.1.3. A képességek és tehetségterületek sokfélesége