2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.2. A csoportos képességméréseken alapuló tehetségazonosítás alapelvei és gyakorlati kérdései

Fodor Szilvia

Az oktatási-nevelési intézmények a tehetségazonosítás kapcsán számos kérdéssel találkoznak: mit és hogyan mérjenek, hogyan értelmezzék a mérési eredményeket, vagy hogy egyáltalán belefogjanak-e a tehetségazonosítás nehéz feladatába. A tanulmány ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában segít, és összefoglalja azokat a legfőbb tudnivalókat, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a tehetségazonosítás általános irányelveit az adott intézmény igényeihez és lehetőségeihez igazítsuk, ezáltal pedig egy professzionális, fenntartható és hatékony rendszert hozzunk létre. A cikk először áttekinti a képességmérésen alapuló tehetségazonosítás általános nehézségeit, majd választ keres arra, hogy szükséges-e a tehetségazonosítás. Ha ezek alapján úgy látjuk, hogy érdemes belefogni, akkor mindenképp figyelembe kell vennünk azokat az általános alapelveket, amelyeket az írás következő része mutat be. Végül a cikk utolsó egységében támpontokat kapunk arra nézve, hogy az általános irányelveket hogyan tudjuk az adott intézmény egyedi szükségleteihez szabni és egy erősségközpontú, megbízható tehetségazonosítási rendszert kialakítani.

Kulcsszavak: tehetség, képességmérés, tehetségvizsgálat

Hazánkban a Tehetségpont-hálózat erősödésével és a különböző tehetségtámogató programok megjelenésével egyre nagyobb az iskolák, a pedagógiai szakszolgálatok és a magánintézmények részéről megjelenő igény a különböző tehetségazonosítási, ezen belül is a megbízható képességmérési eljárások alkalmazására. Ez a feladat komoly szakmai kihívást jelent az intézmények és a szakemberek számára, és gyakran felmerül a kérdés, hogyan is kell hozzákezdeni ehhez, mi a legjobb tehetségazonosítási eljárás, lehet-e ezt a folyamatot az intézmények igényeihez illeszteni, illetve, hogy szükséges-e egyáltalán az azonosítás. Ez az írás abban nyújt segítséget, hogy törekszik ezekre a gyakorlatban felmerülő kérdésekre szakmailag megalapozott válaszokat adni, ezzel pedig elősegíti, hogy az intézmények az igényeiknek és szükségleteiknek megfelelő, ugyanakkor professzionális és megbízható tehetségazonosítási eljárást tudjanak kialakítani.

Következő fejezet: >>> 2.2.2.1. A képességmérésen alapuló tehetségazonosítás alapvető nehézségei