- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
2.2.2. A csoportos képességméréseken alapuló tehetségazonosítás alapelvei és gyakorlati kérdései
2.2.2.4. Út az intézményi tehetségazonosításhoz: kérdések, mielőtt hozzákezdünk
Egy komplex rendszer felállítása előtt át kell gondolni azokat a főbb stratégiai kérdéseket (szükségleteket, célokat és forrásokat), amelyek segítenek abban, hogy a helyi igényeknek és lehetőségeknek leginkább megfelelő tehetségvizsgálati eljárást alakítsunk ki. Nélkülözhetetlen az alapelvek „személyre szabása”, azaz annak az átgondolása, hogy ezeket az elveket hogyan lehet az adott intézményi környezetben a lehető legjobban érvényesíteni. A kérdések, amelyekre az intézményeknek válaszolniuk kell, a következők:
Általános tehetségstratégia
Mi a mérés célja? Mire keressük a „tehetségeket”? Minél pontosabban meg tudjuk fogalmazni a célt, annál inkább tudunk ahhoz illeszkedő tanulókat keresni.
Milyen tehetségterületeket akarunk keresni, feltárni? A mérőeszközök akkor a leghatékonyabbak, ha a lehető legpontosabban meghatározzuk, hogy milyen jellemzőt, képességet keresünk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy minél komplexebb egy képesség, annál nehezebb mérni, ezért egy jó egyensúly felállítása szükséges: konkrét és jól definiált területek mérése, ugyanakkor a kellő komplexitás és árnyalt megközelítés biztosítása.
Milyen elméleti keretet használunk? Van-e olyan tehetségmodell, amely az azonosítás alapelemeit meghatározza?
A tehetségstratégia hogyan illeszkedik az intézmény egyéb céljaihoz?
Hogyan kommunikáljuk a tehetséggondozással kapcsolatos elképzeléseket a tanárok, diákok, szülők felé és hogyan biztosítsuk az információk átláthatóságát és hozzáférhetőségét? Hogyan tudjuk a szervezet egészét megnyerni az ügynek, és kialakítani a megfelelő hozzáállást?
Kit, mit keresünk?
Hogyan határozzuk meg a tehetségmezőt, kit tekinthetünk „jó jelöltnek”?
Milyen életkorú tanulókat mérünk? A tehetségfejlődés folyamatában hol tart a tanuló? A potenciál vagy már a produktivitás mérése a szükséges?
Következő fejezet: >>> 2.2.3. A versenyek és a versengés szerepe a tehetségek kibontakozásában