2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.2. A csoportos képességméréseken alapuló tehetségazonosítás alapelvei és gyakorlati kérdései

2.2.2.4. Út az intézményi tehetségazonosításhoz: kérdések, mielőtt hozzákezdünk

Egy komplex rendszer felállítása előtt át kell gondolni azokat a főbb stratégiai kérdéseket (szükségleteket, célokat és forrásokat), amelyek segítenek abban, hogy a helyi igényeknek és lehetőségeknek leginkább megfelelő tehetségvizsgálati eljárást alakítsunk ki. Nélkülözhetetlen az alapelvek „személyre szabása”, azaz annak az átgondolása, hogy ezeket az elveket hogyan lehet az adott intézményi környezetben a lehető legjobban érvényesíteni. A kérdések, amelyekre az intézményeknek válaszolniuk kell, a következők:

Általános tehetségstratégia

Mi a mérés célja? Mire keressük a „tehetségeket”? Minél pontosabban meg tudjuk fogalmazni a célt, annál inkább tudunk ahhoz illeszkedő tanulókat keresni.

Milyen tehetségterületeket akarunk keresni, feltárni? A mérőeszközök akkor a leghatékonyabbak, ha a lehető legpontosabban meghatározzuk, hogy milyen jellemzőt, képességet keresünk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy minél komplexebb egy képesség, annál nehezebb mérni, ezért egy jó egyensúly felállítása szükséges: konkrét és jól definiált területek mérése, ugyanakkor a kellő komplexitás és árnyalt megközelítés biztosítása.

Milyen elméleti keretet használunk? Van-e olyan tehetségmodell, amely az azonosítás alapelemeit meghatározza?

A tehetségstratégia hogyan illeszkedik az intézmény egyéb céljaihoz?

Hogyan kommunikáljuk a tehetséggondozással kapcsolatos elképzeléseket a tanárok, diákok, szülők felé és hogyan biztosítsuk az információk átláthatóságát és hozzáférhetőségét? Hogyan tudjuk a szervezet egészét megnyerni az ügynek, és kialakítani a megfelelő hozzáállást?

Kit, mit keresünk?

Hogyan határozzuk meg a tehetségmezőt, kit tekinthetünk „jó jelöltnek”?

Milyen életkorú tanulókat mérünk? A tehetségfejlődés folyamatában hol tart a tanuló? A potenciál vagy már a produktivitás mérése a szükséges?