2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.2. A csoportos képességméréseken alapuló tehetségazonosítás alapelvei és gyakorlati kérdései

2.2.2.1. A képességmérésen alapuló tehetségazonosítás alapvető nehézségei

2.2.2.1.3. A képességek és tehetségterületek sokfélesége

A tehetségkeresés során érdemes a lehető legtöbb területen végeznünk a méréseket, több tartományban lehetővé tenni a kiemelkedő, átlag feletti képességek feltárását. Ez azonban az eszközök véges száma, illetve a tanulók figyelmi korlátai és fáradása miatt lehetetlen, így többnyire valamilyen előre meghatározott szempont, elsősorban a későbbiekben rendelkezésre álló fejlesztő és támogató programok jellege határozza meg a mérések fókuszát. Ez ismét azt jelenti, hogy a mérések egészen biztosan egy redukált képet mutatnak a személyről, annak függvényében, hogy az adott rendszer milyen területeket tart fontosnak ahhoz, hogy vizsgálja őket. A mérés célját és eszközeit az adott program által választott definíció is meghatározza, ezek pedig nagyon változatosak (Sternberg és Davidson, 2005). Az azonosítás során tehát törekednünk kell a minél teljesebb és részletesebb kép felrajzolására, de tudatában kell lennünk a limitációknak. Meg kell teremtenünk azt a kényes egyensúlyt, amely egyrészt törekszik a részletes és árnyalt mérésre, ugyanakkor figyelembe veszi az idői, figyelmi, anyagi és erőforráskorlátokat, a mérést pedig gazdaságosan és röviden végzi.

Következő fejezet: >>> 2.2.2.1.4. Környezeti tényezők és interakciók