A tehetség kézikönyve

2.2.3.3. Tehetség és versengés

A versenyeken és a versengésben való eredményes részvétel nem pusztán tudás és hozzáértés kérdése, hanem attól is függ, hogy például ki mennyire szereti és élvezi a versenyeket, milyen módon tűri a versenyhelyzetet, vagyis milyen a versengési attitűdje, és hogy mennyire rutinos abban, hogy a verseny emelkedett izgalmi szintje keretében a képességei legjavát nyújtsa, és miképpen képes feldolgozni, ha a versengésből vagy versenyből győztesen vagy vesztesen kerül ki. A versengés tehát olyan fontos szociális magatartásforma és készség (Fülöp, 2001b), amelyet a tehetséges gyerekekkel és diákokkal foglalkozó pedagógusoknak fontos lehet szakszerűen fejleszteni.

Fülöp és munkatársai (2016) a Matehetsz támogatásával összesen 400 kiemelkedően tehetséges fiatallal végzett kérdőíves vizsgálatot. A résztvevők két csoportba tartoztak. A nagyon tehetséges, ámde nagyobb nemzetközi vagy hazai versenyeken nem kiemelkedő versenyeredményt elérők, és a kiemelkedő (első három helyezés) versenyeredményt elérők csoportjába. Azt találták, hogy a két csoport különbözik a versengés iránti attitűdjében és a győzelemre és a vesztésre adott válaszaiban is. Azokra a középiskolásokra és egyetemistákra, akik kiemelkedő versenyeredményeket értek el, inkább jellemző volt az önfejlesztő versengési attitűd (a versengés számukra a fejlődésnek, a saját képességek felfedezésének, a további teljesítésre való motivációnak az eszköze), és kevésbé volt jellemző rájuk a versengést kerülő attitűd (akár azért, mert a versengés túl nagy stresszt okoz számukra, akár azért, mert félnek a vesztéstől), illetve a versengés iránti közömbösség.

A győzelemmel és a vesztéssel való megküzdés terén is különbségeket találtak. A versengési folyamatnak és a versenyeknek mindig vannak győztesei és vesztesei is. A kiemelkedő eredményeket elérő tehetségesekre jellemzőbb volt a győzelem felett érzett öröm és aktiváció és az új kihívások keresése. Vesztés esetén kevésbé volt jellemző rájuk az, hogy a győztesre haragudjanak, és jellemzőbb volt rájuk a talpra állás és a vesztéssel való aktív megküzdés. Ez arra utalhat, hogy a versengési attitűdöknek és a győzelemmel és vesztéssel való adaptív megküzdésnek szerepe lehet abban, hogy a tehetségek mennyire tudják a képességeiket meghatározott versenyhelyzetben a legoptimálisabban megmutatni.

A vizsgálatban részt vevő tehetséges fiatalokkal végzett asszociációs vizsgálat alapján a versengés leginkább motivációt jelent számukra (Pinczés-Pressing és mtsai, 2015), amelyhez győzelem és vesztés is kapcsolódhat, de mindkét csoport esetében döntően a győzelemre és nem a vesztésre utaló szavak dominálták az asszociációs mezőt, vagyis a versengés jelentéstartalma mindkét csoport számára alapvetően pozitív volt. Ugyanakkor különbségek is voltak a két csoport között: a kiemelkedő eredményeket elérő tehetségesek nagyobb súllyal említették a motivációval és ambícióval kapcsolatos kifejezéseket (erőfeszítésre, fejlődésre, célokra, teljesítményre vonatkozóakat), gyakrabban említettek a versengés kapcsán pozitív érzelmeket és állapotokat (izgalom, öröm, büszkeség, szórakozás) és olyan asszociációkat, miszerint a versengés az élet része. A nem kiemelkedően eredményes tehetséges versenyzők ugyanakkor nagyobb súllyal asszociáltak a vereségre, és több negatív érzelemre és állapotra utaló kifejezés jutott az eszükbe (pl. stressz, feszültség, fáradtság, nyomasztó). Mind az eredményes, mind a nem eredményes versenyzők alapvetően komplex motivációs „eszközként” tekintettek a versengésre, de az eredményes versenyzőkre ez még inkább jellemző volt. Ugyanakkor még a nem eredményes versenyzők is kevesebb negatív érzelmet és több pozitív érzelmet soroltak fel a versengéssel kapcsolatban, mint az átlagos magyar egyetemisták (Fülöp, 2013).

Bár a vesztés mind a kiemelkedően eredményes és a nem kiemelkedően eredményes csoport számára is negatív érzelmi élmény, a kiemelkedően eredményesek a kevésbé eredményesekhez képest inkább képesek konstruktívan értelmezni és kezelni azt. Így nagyobb relatív súllyal asszociáltak a vesztéssel kapcsolatban az aktív megküzdésre – pl. újrakezdés, kitartás, újratervezés, de a passzív megküzdésre is, pl. elfogadás, valamint a vesztés mint lehetőséggel kapcsolatos kifejezésekre, pl. tapasztalat, tanulság, tanulás, fejlődés, és nagyobb súllyal említették a társas támogatás szerepét is, pl. barát, családtag, beszélgetés.

Következő fejezet: >>> 2.2.3.4. Tehetség és versenyzés