2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.3. A versenyek és a versengés szerepe a tehetségek kibontakozásában

2.2.3.5. A versenyzés hátrányai

Természetesen a versenyeknek nemcsak pozitív funkcióit, hanem esetleges negatív következményeit is említették a tehetséges versenyzők (jóval kisebb számban), és ezekkel célszerű tisztában lenniük olyan pedagógusoknak, akik tehetséges tanítványaikat versenyekre szeretnék küldeni. A versenyek negatív következményeit 2 fő csoportra oszthatjuk: (1) azok a negatív következmények, melyek a személy másokkal való kapcsolatát érintik, illetve (2) azok, amelyek a személyt közvetlenül érintik.

A társas környezet reakciói közül leginkább nehéznek azt látják a versenyekben részt vevő tehetségek, ahogyan a környezet a győzelemre reagál. A környezet a győztest önteltnek tarthatja, a siker növeli a társas távolságot a sikeres személy és a környezete között, olyan irigységet válthat ki, amely rontja a társas kapcsolatokat. A negatív következmények között említették a győztes saját eredményének túlértékelését és túlzottan megnövekedett önbecsülését, amely a társakban gyakran visszatetszést kelthet.

A társas közeg reakcióinak egyik lényeges vonatkozása a „győztes”, a kiemelkedő személy viszonyulása a „veszteshez”, valamint a gyengébb képességűek vagy a versengésben, versenyben vesztesek viszonyulása a kiemelkedő képességűhöz vagy a versengésben/versenyben győzteshez. Bár a tanárok és a szülők tipikusan nagyobb figyelmet fordítanak a vesztés feldolgozására, a győzelmet éppúgy kezelni kell. Mind a győzelem, mind a vesztés elfogadásában és konstruktív feldolgozásában a győztes és a vesztes közötti kapcsolat meghatározó szerepet játszik.

Mit tehet a pedagógus?

Ha valaki megérdemelten győzött, akkor olyan társas közeget célszerű kialakítani, amelyben erre nemcsak ő lehet nyíltan és félelem nélkül büszke, hanem az osztálytársai, a közösség is, amelybe tartozik. Ez természetesen azt igényli, hogy a tanárok és a közösség értékelje a kiemelkedő teljesítményt, és mindazok, akik vesztettek, ne agresszív irigységgel és elutasítással reagáljanak, hanem megtanulják elismerni és elfogadni azt, hogy valaki jobb volt náluk.

A győztest is célszerű nevelni arra, hogy képes legyen érzékenyen befogadni a vesztes szempontjait, és kifejezze elismerését az ő erőfeszítései iránt is. Gratuláljon és biztasson! A vesztes erőfeszítéseiért megbecsülést és nem lenézést érdemel.

Nem ritka az, hogy a vesztes hevesen reagál a győztesre, irigységet, féltékenységet, haragot érez iránta. Fontos, hogy a diákok megértsék, ezek az érzelmek természetesek, de azt is fontos tudniuk, hogy nem mindegy, mi történik ezekkel az érzelmekkel, hogy a jövőre nézve megbénítják vagy aktiválják az egyént.

A pedagógusnak mindig célszerű hangsúlyoznia, hogy a vesztés kellemetlen állapotából kivezető konstruktív út nem a feladás és nem is a nyertes „rombolása”, hanem azoknak a folytatási lehetőségeknek a megtalálása, amelyek később sikerhez juttathatják az egyént.

Ehhez segítséget jelenthet az, ha a vesztes a győztes iránti irigységét (amennyiben megérdemelten nyert) a teljesítménye iránti elismerés egyensúlyozza ki. Ez lehetővé teszi, hogy a győztes ne agresszió tárgya legyen, hanem éppenséggel példaként szolgáljon a vesztesek számára.

A kiemelkedő képességű gyereknek ugyanakkor fontos megérteniük, hogy a képességek sokfélék és nem azonosak. A gyengébb képességek nem arányosan kevesebb emberi megbecsülést érdemelnek.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.3.6. Az adaptív és sikeres versengéshez szükséges pszichés képességek