2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai

2.3.2. A tehetség mint aszinkron fejlődés

2.3.2.1. Az aszinkron és diszszinkron fejlődés fogalma

Napjainkban a tehetséggondozással és tehetségpszichológiával foglalkozó szakemberek körében általánosan elfogadottá vált az a megközelítés, mely a tehetséget nem egyszerűen fejlődési szemléletbe ágyazottan értelmezi, hanem azon belül is úgynevezett aszinkron fejlődésnek tekinti. Az 1991-ben a Columbus Group szakértői csoport által kidolgozott meghatározás a következő (Silverman, 1997; Harmatiné Olajos, 2011a, 30.):

„A tehetség aszinkron fejlődés, melyben a fejlett kognitív képességek és a megnövekedett intenzitás kombinálódik, olyan belső tapasztalásokat és tudatosságot létrehozva, mely minősé-gében különbözik az átlagtól. Ez az aszinkrónia együtt nő az intellektuális kapacitással. A tehetségesek egyedülállósága különösen sérülékennyé teszi őket, és a nevelés, az oktatás a tanácsadás területén változtatásokat tesz szükségessé az optimális fejlődés érdekében.”

Fontos tudni, hogy a tehetség ezen értelmezésének szemléleti előzményeihez tartozik (többek között) Jean-Charles Terrasier diszszinkrónia-koncepciója és a későbbiekben bemutatásra kerülő Kazimierz Dabrowski-féle túlingerlékenység, illetve tehetségfejlődési koncepció.

Terrasier a nyolcvanas években alkotta meg a diszszinkrónia kifejezést a tehetséges személyek pszichológiai és társas fejlődésével kapcsolatban, a rájuk jellemző egyenetlen fejlődés leírására. Terrasier szerint az úgynevezett belső diszszinkrónia az egyénen belüli egyszerre jelen lévő eltérő fejlettségi szinteket jelenti a kognitív, pszichomotoros, nyelvi és érzelmi fejlődés terén. Megfigyeléseiben kiemelte, hogy különösen a tehetséges fiúgyermekeknél figyelhető meg az intellektuális és az érzelmi területek jelentősen eltérő fejlettségi szintje. A külső diszszinkrónia sokkal inkább szembetűnő, mint a belső. Úgy lehet definiálni, mint a „mentális fejlődés sebességének eltérése a tehetséges gyermek és az osztálytársai között” (Silverman, 1997). Amennyiben e gyermekek speciális igényeit és szükségleteit figyelmen kívül hagyják, úgy képességeik az évek során fejlesztés és gyakorlás híján elsorvadnak. Számos esetben ilyenkor az úgynevezett negatív Pygmalion-hatás is érvényesül, azaz, ha a pedagógus nem ismeri fel a tanuló intellektuális koraérettségét, akkor azt fogja várni, hogy a normál intellektuális tartományon belül maradjon – s ez be is következik (bővebben: Terrasier, 1993, Harmatiné Olajos, 2011a).

Természetesen felmerül a kérdés, hogy az aszinkrónia és a diszszinkrónia mennyiben tér el egymástól. Annak ellenére, hogy a két fogalom sok hasonlóságot mutat, nem tekinthetők szinonimáknak. „Az aszinkrónia fogalom tágabb: magában foglalja azt az intenzitást és komplexitást is, melynek köszönhetően egy másfajta tudatosság születik.” (Harmatiné Olajos, 2011a, 29.; Silverman, 2015)

Következő fejezet: >>> 2.3.2.2. Az aszinkrónia típusai és szintjei