- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
2.5.1.1. Gazdagítási modellek
A gazdagítás kiindulási pontjaiul szolgáló Kaplan-féle elvek mellett fontos, hogy legyen egy keret is, amely összefogja ezen elvek gyakorlati megvalósítását. Több, szisztematikus gazdagító programmodellt fejlesztettek ki (Feldhusen, 1998), mint például a Renzulli és Reis (1986) által kifejlesztett Gazdagító Triád/Forgóajtó modellt, Treffinger (1986) Individualizált programtervező modelljét, a Feldhusen és Kolloff (1979, 1986), valamint Moon és Feldhusen (1994) által támogatott Purdue háromlépcsős modellt, a Renzulli (1994) által bemutatott tehetségfejlesztési modelleket, valamint a Betts (1986) által kidolgozott Autonóm tanuló modellt. E modellek mindegyike átfogó keretet jelent a tehetséges fiatalok részére kidolgozandó azon programokhoz, amelyek alapvetően gazdagító természetűek. Tekintsünk át ezek közül néhányat vázlatosan, mivel mindegyik szolgál tanulságokkal a gyakorlati gazdagító programok kidolgozásához.
Következő fejezet: >>> 2.5.1.1.1. A Renzulli-féle gazdagító modell