2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek

2.1.1. Tehetségmodellek mint a fejlesztő programok kiindulási alapjai

2.1.1.3. A klasszikus tehetségelméletek bemutatása

2.1.1.3.5. Piirto piramismodellje (1998)

Piirto modellje az egyéni kibontakozás komplett elméletének is tekinthető. A piramis alján találjuk a genetikai alapokat. Erre épülnek a tehetség kibontakozását megalapozó személyiségjegyek, mint például az emocionális és a kognitív folyamatok. Ezt követik a speciális tehetségterületek. A fejlődés irányát befolyásoló tényezők („Napocskák”) az otthon, iskola, közösségek és kultúrák értékei. Ezek a hatások vagy segítik, vagy gátolják a tehetség kibontakozását. A modell értékét komplex jellege adja: könnyű belátni, hogy a tehetséggondozás – egyszerűbben fogalmazva a nevelés – folyamatában sok tényező vesz részt, s ezek „mintázata” mennyire eltérő gyermekképeket jelenít meg: milyennek látja a szülő, a tanár, akinek tárgyában jól vagy éppen nagyon gyengén teljesít a gyermek. E modellben is szerepel a véletlen, mint nem elhanyagolható tényező.

Piirto a 21. század kreativitásáról írt könyvében saját kreativitásrendszerének alábbi alapattitűdjeit említi: nyitottság, kockázatvállalás, a kétértelműség toleranciája, a „7 I” (inspiráció [inspiration], intuíció [intuition], belátás [insight], imagináció [imagination], képzelet [imagery], inkubáció [incubation]) – mint a kreatív teljesítmény mentális aktivitásának a feltételei, s teszi ezt azért is, hogy új iskolai programok megtervezésében segítsen (Piirto, 2011).

2.1.8. ábra. Piirto piramismodellje (lásd Balogh, 2012, 37.)

Következő fejezet: >>> 2.1.1.4.1. Sternberg WICS-modellje