- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.6.9.4. Hogyan értékelhető egy vizuális tehetséggondozó program?
Egy tajvani művészetpedagógiai hatékonyságvizsgálat részeként megnézték, mennyire hasonló a vizuális képességek megítélése a szigetország különböző részein. Úgy találták, hogy míg a diákok önértékelése és a kreativitás, illetve vizuális képesség tesztekben nyújtott teljesítménye hasonló, tehát a tehetségesek megbízhatóan minősítik saját teljesítményüket, a tanárok azonban erős különbségeket mutatnak a különböző nemű és életkorú tanulók teljesítményének megítélésében, és a tehetséggondozó programok értékelésében is (Liu, 2007). Ez a vizsgálat arra utal, hogy a tehetséggondozásban a képzés és továbbképzés rendkívül fontos, hiszen csak ez biztosíthatja az egységes, értékelvű, egyénre szabott pedagógiai programok megvalósítását.
De hogyan értékelhető egy tehetséggondozó program, melynek lényege az egyéni képességek kibontakoztatása? Egy, a vizuális tehetségek gondozásáról szóló kézikönyv így összegezi a tehetséggondozó programok értékelésének lehetőségeit (Hurwitz, 1983):
(a) A kvalitatív elemzés módszerei
Ezek közül a vizuális környezetvizsgálat, strukturált interjú, kérdőív, portfólió-elemzés a leginkább használatos. Az alábbiakban egy olyan kérdőívet közlünk, amely a portfólió-feladatot tartalmazó holland rajzi érettségi része, a tanulók töltik ki, de mint interjús kérdéssort is használtuk az érettségi adaptálási lehetőségeit vizsgáló, már említett kutatásunkban. (Az eredeti kérdőíven természetesen sokkal több üres sort hagytunk ki a válaszoknak.)
Vajon miért tartják fontosnak angol, amerikai és holland kollégáink egyaránt, hogy a vizuális alkotásokról a tanulók beszámolókat is tudjanak készíteni? Miért hangsúlyozzák az elemző beszéd, a kritika, a háttértanulmányok fontosságát? A válasz a
(b) Kvantitatív módszerek
A
Következő fejezet: >>> 2.6.10. Sporttehetség-gondozás holisztikus szemléletben