2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.9. A vizuális tehetség

2.6.9.4. Hogyan értékelhető egy vizuális tehetséggondozó program? (...folytatás)

Amennyiben a tehetséggondozó programot egy lakóközösség vagy alapítvány finanszírozza, nem ritka, hogy a szülők, az iskola vezetői, a település hasonló intézményeinek a programmal kapcsolatban álló munkatársai (pl. múzeumpedagógusok, népművelők) és a többi tanár is kérdőívben fejti ki véleményét a program hatékonyságáról. A válaszok összesítése után dönt a finanszírozó, hogy milyen formában támogatja a szakkör, klub vagy művészeti iskola működését.

megfigyelőlap a reszponzív (az egyéni fejlődést szolgáló) értékelés eszköze. A megfigyelőlapot a foglalkozásokon részt vevő külső értékelő tölti ki, ezen regisztrálja:

a foglalkozás eseményeit (diák–diák és tanár–diák interakciók, az egyes tevékenységek időigénye, sorrendje, aránya, sikeressége stb.),

az alkalmazott pedagógiai módszereket és ezek hatását,

a tanulói munkák készülésének folyamatát a tervezéstől a kész alkotás megvitatásáig,

az iskolai környezet minőségét, a környezet használatakor szerzett tapasztalatokat.

A megfigyelőlapok összesítésével – különösen, ha előzetesen egyeztetett szempontok alapján két külső értékelő végzi a munkát – számos, a rajztanár figyelmét elkerülő pedagógiai mozzanat ragadható meg. A tehetséggondozó munkában különösen lényeges annak elemzése, mennyit és hogyan foglalkozik a tanár a tehetséges tanulókkal, hogyan integrálja őket a csoportba és hogyan biztosít nekik személyre szabott fejlődési és megnyilvánulási alkalmakat.

A kvantitatív értékelés eszköztárába tartoznak a korábban már említett pedagógiai tesztek és pszichológiai képességtesztek, melyek a vizuális képesség longitudinális fejlődését teszik lehetővé az elő- és utóvizsgálatok, a kontroll- és kísérleti csoportok eredményeinek összehasonlításával.

Irodalom

Asztalos Anikó (2016). A tanulói portfólió szerepe a kommunikációs nevelésben. Anyanyelv-Pedagógia, 2, 61–71.