2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához

2.5.3. A differenciált fejlesztés eszközrendszere

2.5.3.7. Ziegler és Heller egyéni tehetségfejlesztő programjának modelljei (...folytatás)

Tehetségfaktorok (előrejelzők).

Környezeti feltételek (moderátorok).

Nem kognitív személyiségjegyek (moderátorok).

Teljesítményterületek (kritériumváltozók).

Heller is hangsúlyozza, hogy a tehetségesek fejlesztése tekintetében nem csupán a kognitív és nem kognitív karakterjegyeket (vagyis a motivációt és az énnel kapcsolatos jelenségeket) kell figyelembe vennünk, hanem az egyén és környezete interakcióját is. Ezt a képzésbe integrált támogató intézkedések biztosíthatják (Heller és mtsai, 1993; Heller és Hany, 1986; Heller, 2012).

Arra a kérdésre, hogy mit jelent a hatékony tanulási környezet, Heller a következőképpen válaszol. A támogató vagy „hatékony” tanulási környezetet úgy kell értelmeznünk, mint a szokásos átfogó stimuláló szociális (család, iskola, iskolán kívüli tevékenységek) környezeteket, amelyekben a gyermekek és serdülőkorúak növekednek. Az oktatási tanulási környezet minőségének garantálása érdekében Heller szerint a következő tanulási feltételek a legfontosabbak – témánk szempontjából az utolsónak van kiemelt szerepe!

A diák aktív szerepének bátorítása azáltal, hogy maga választja meg tananyagát, és/vagy maga tervezi meg a tanulási folyamatokat.

Az egyéni tanulási folyamat permanens diagnosztikus értékelése a megszerzett ismeret szintjének, valamint a további tanulási folyamat követelményeinek meghatározása céljából.

A tanulási források és anyagok felfedező sokszínűségének biztosítása, a saját kezdeményezésű felfedezések és következtetések ösztönözése érdekében.

A tanulási folyamatok individualizálása, vagyis az egyéni tanulási kurzusok és ütemek lehetővé tétele, szabadság a tananyagnak az egyén saját tevékenységére és érdeklődésére történő építésére stb.