2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához

2.5.3. A differenciált fejlesztés eszközrendszere

2.5.3.7. Ziegler és Heller egyéni tehetségfejlesztő programjának modelljei

Az elmúlt négy évtizedben számos komplex tehetségmodellt fejlesztettek ki világszerte (vö. Ba-logh, 2012). A legelterjedtebbek közülük Magyarországon a Mönks–Renzulli-modell és a Czeizel-féle modell. E modellek – s az előbbi kettőn kívül még sok további modell – biztos fogódzókat adnak a tehetségígéretek azonosításához, valamint a fejlődésükhöz szükséges programszolgáltatásokhoz (vö. Fischer, Fischer és Ontrup, 2012; Persson és mtsai, 2000). Mi most ezek közül két olyan „fejlesztő modellt” mutatunk be, amelyek kiemelten hangsúlyozzák az egyéni fejlesztő programok szerepét a hatékony tehetséggondozásban: Ziegler akciotóp modelljét és Heller hatékony tanítási környezet modelljét.

(a) Ziegler akciotóp modellje

Ziegler akciotóp modellje (Ziegler, 2005; Ziegler és mtsai, 2013, idézi: Czeizel és Páskuné, 2015) a 20. századi tehetségkutatások kritikájaként jelent meg. „A feladatban és a célokban, az együttműködő csoportok összetételében való változékonyság és specifikusság azok a szempontok, amelyek Ziegler modelljét más szemléleti alapra helyezik a személyes vonásokat, faktorokat kereső elméletekkel szemben. Ajánlásaiban a kutatás és a tehetséggondozás fókusza is a környezet és az egyén dinamikus interakciójában megjelenő akcióra irányul. A fő kérdés pedig, hogy egy adott pillanatban mennyire illeszkedik az egyén igénye az adott környezeti konstellációhoz, ahogy ő nevezi, konfigurációhoz.” (Czeizel és Páskuné, 2015, 48.) E rendszerszempontú megközelítést a 2.5.3.1. ábra szemlélteti. Az összetevőkről részletek: Czeizel és Páskuné, 2015.

2.5.3.1. ábra. Ziegler akciotóp modellje (Actiotope Model of Giftedness, 2005)(Magyar változatban: Czeizel és Páskuné, 2015)

„Összefoglalva: a kiválóság fejlődése ebben a modellben nem más, mint egy dinamikus rendszerben és rendszerhez való alkalmazkodás, mely rendszernek a komplexitása a rendszert alkotó elemek interakcióinak gyakoriságával növekszik, s ezáltal a személy tehetsége is fejlődik. Ahogy a kiválóság, a szakértelem nő, úgy lesz egyre inkább képes a tehetséges személy is egyre nagyobb hatást gyakorolni a teljes rendszerre, beleértve ebbe annak a tehetségterületnek a megújítását is, amelyre eredendően a kiválósági célok irányulnak.” (Czeizel és Páskuné, 2015, 50–51.)

A „hathatós tanulási lehetőségek” rész a legfontosabb számunkra e modell mondandójának gyakorlati felhasználásában. A szerző szerint (Ziegler és Phillipson, 2012) számos tanulmány kristálytisztán megfogalmazza, hogy a kivételességhez vezető egyéni utak nagyon különbözők. Minden ember interakcióban van az ő egyedi környezetével, és a létrejövő teljesítmény azt tükrözi, hogy milyen sikeresen „tárgyalt” a környezetével (vö. Shavivina és Ferrari, 2004). Az emberek mint szervezetek egy nyitott rendszer jellemzőit mutatják, melyek viszont különféle alrendszerekből állnak. Egy személy viselkedése és tulajdonságai megszámlálhatatlanok, a környezethez való alkalmazkodás eredményei (vö. Gibson és Pick, 2000; Vicente és Wang, 1998; Ziegler, 2005; Zieg-ler és Phillipson, 2012). Az ember természetesen több, mint pusztán biológiailag determinált szervezet. Mint társas lény, természetesen, a szociotoposzokhoz is alkalmazkodik (Grassinger, Porath és Ziegler, 2010). Ebben a rendszerben a tanulási folyamat minden lépése és az egyén cselekvési repertoárjának minden egyes bővülése növeli a reálisan megvalósítható célok számát egy hasonló jellegű bármely adott szituációban. Így a tehetségekkel foglalkozó pedagógusoknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a tanulási lépések jól beintegrálódnak minden egyes tanuló szubjektív cselekvési terébe (Ziegler és Phillipson, 2012).

(b) Heller hatékony tanítási környezet modellje

A fejlesztésben kiemelkedő jelentőségű arra a kérdésre válaszolni, hogy mire is van szükség az intézményes nevelés területén a tehetségek kibontakoztatásához. Kurt Heller (Heller és Ziegler, 2000) a hatékony tanítási környezet szempontjait figyelembe véve alkotott egy többdimenziós modellt, s ez alapján választ kaphatunk kérdésünkre (2.5.3.2. ábra).

2.5.3.2. ábra. Heller hatékony tanítási környezet modellje

A modell négy fő részből áll:

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.5.3.8. Az egyéni tehetségfejlesztő programok készítésének és megvalósításának rendszerszerű folyamata