- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
2.5.3. A differenciált fejlesztés eszközrendszere
Balogh László
A tanulmányban a tehetséggondozásban legalapvetőbb módszeregyüttes, a differenciálás kérdésköreit tárgyaljuk. A differenciálás fogalmának tisztázása után bemutatjuk, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az integrált osztályban a tehetségígéretek fejlesztésére. Ezt követően összegyűjtjük az érveket a képesség szerinti csoportosítás szükségessége mellett, majd ennek főbb formáit vázoljuk. Ezután tekintjük át az egyéni differenciálás
A differenciálás alapvető aspektusa a hatékony tehetséggondozásnak. A tehetséggondozás eszközrendszerében a differenciálás elve hazánkban is meglehetősen gyakran jelenik meg az iskolai gyakorlatban. Ennek oka, hogy ez a nevelés-oktatás alapelvei között több mint száz éve megtalálható, s így a „normál” pedagógiai fejlesztésben is széleskörűen elterjedt: nem végezhette úgy a munkáját a pedagógus, hogy többé-kevésbé ne alkalmazza a hétköznapi fejlesztőtevékenységében a differenciálást. Természetesen az egyes pedagógusok eszközrendszere között nagy különbségek voltak és vannak, de mint a sikeres pedagógusi tevékenység általános feltétele, vezető szerepet töltött be a közoktatási, köznevelési intézmények pedagógiai alapkövetelményei között. Bizonyítja ezt az is, hogy a Magyar Tehetséggondozó Társaság szakemberei által összegyűjtött (Balogh és Tóth, 2014), az 1985 és 2013 között hazai szerzők tollából megjelent tehetség témakörű könyvek, tanulmányok, gyakorlati beszámolók közül – összevetve a gazdagításról és a gyorsításról szóló írások számával – a legtöbb (közel 400, az összes írásnak kb. 25%-a) szerepel a differenciálás témakörében. A differenciálás világszerte nagy figyelmet kap a tehetséggondozásban, és lénye-gében az egyéni különbségek felismerésére való törekvést és olyan szervezeti stratégiák keresését, alkalmazását jelenti, amelyek szem előtt tartják az egyéni különbségeket a fejlesztési folyamatban (vö. Gordon Győri, 2011, 2012; Gubbins és mtsai, 2014; Oswald és Villiers, 2013; Renzulli és mtsai, 2009; Trefil és Herskovits, 2013).
Következő fejezet: >>> 2.5.3.1. Tehetségesek tanítása integrált osztályban