2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához

2.5.4. Tanácsadás, módszertani segítségnyújtás

2.5.4.3. A csoportos tanácsadás

A csoportos tanácsadás úgy különíthető el a többi csoportfajtától, (pl. a tréningcsoportoktól, önismereti csoportoktól stb.), hogy a csoportos tanácsadás középpontjában is (hasonlóan az egyéni tanácsadáshoz) a problémák állnak, és a csoport ezek megoldási módjainak megtalálására szerveződött. A csoportos tanácsadásnak „arra kell irányulnia, hogy segítse a csoporttagokat abban, hogy felkutassák és kifejezzék nehézségeiket, és erőfeszítéseket kell tennie arra is, hogy a csoporttagok az együttes munka segítségével megtalálhassák a nehézségek legyőzésének lehetséges útjait, és sokkal teljesebb és kielégítőbb életet élhessenek.” (Trotzer, 1992, 137.)

Minden csoportmódszer alkalmazásának legfőbb vonása, hangsúlyozza Bagdy és Bugán (1997), hogy általa a személyiség tapasztalatot szerez önmagáról, másokról e helyzetben, kapcsolati visszajelentést kap, valamit tanul, és ez a tanulás élményekbe ágyazódás. Ily módon sajátos jelentést kap. Ez a változás legfontosabb tényezője.

A csoportos tanácsadás is több szinten foglalkozik az emberi problémák megoldásának segítésével. Ez a három eltérő mélységű és időtartamú csoportfajta: a csoportos beszélgetés, a csoportos foglalkozás és a csoportos tanácsadás. Ezek közül a csoportos beszélgetések és a csoportos foglalkozások levezetése sorolható a tanácsadó pedagógusok kompetenciakörébe, amennyiben képzettségük a csoportvezetési feladatokra is kiterjed. A csoportos tanácsadás vezetése tanácsadó szakpszichológusi kompetenciát igényel.

A csoportos beszélgetés jellemzői (Szilágyi, 1994):

A csoportos beszélgetés egy problémakörre orientálódik, egy alkalomra szerveződik és meghatározott ideig, kb. 1-1,5 óráig tart. Ezt a csoportvezetők is és a résztvevők is tudják, ennek megfelelően lépnek be a csoportba. Az időkorlát miatt a csoportos beszélgetésben a probléma megoldásának módját az általánosság szintjén járják körbe. Az elhangzott példákból mindenki építkezhet, de nincs rá mód, hogy hosszabban egy tanácskérő problémamegoldásával foglalkozzanak. (A csoportos tanácsadás során ugyanakkor pont ez a személyre szabott segítségnyújtás valósul meg.) Például: ha egy középiskolai osztályban csoportos beszélgetést szerveznek a tovább-tanulási lehetőségekről, akkor meg lehet beszélni a felsőoktatás képzési szintjeit, szakszerkezetét, a jelentkezés módját, de személyre szabott pályaválasztási döntés-előkészítésre ez az egy csoportos beszélgetés nem alkalmas. A csoportvezető feladata a felvett kérdéskör egyeztetése, megvilágítása, a beszélgetés koordinálása.

A csoportos foglalkozás jellemzői (Izsóné, 2003):

A csoportos foglalkozás ugyanakkor egy tematikusan felépített, több alkalomból álló foglalkozássorozat viszonylag állandó résztvevőkkel. Az adott problémakörhöz kapcsolódóan (például továbbtanulás, otthoni tanulás, nyilvános szereplések nehézségeinek leküzdése stb.) meghatározott tematika alapján zajlanak a foglalkozások. A csoporttagok személyes módon jutnak olyan információhoz, amely a saját problémájuk megoldása szempontjából fontos, az információ elsajátítása során lehetőség nyílik arra, hogy a csoporttagok egymástól tanuljanak. A csoportos foglalkozások során általában a megelőző, fejlesztő jelleg dominál, és témára orientált, tervezett feladatok, aktivitások jellemzik. A csoportos beszélgetések és a csoportos foglalkozások kiválóan alkalmasak lehetnek arra, hogy a tehetséges diákok, szüleik vagy épp pedagógusaik egy-egy őket érintő problémakört átbeszélhessenek. Így a diákcsoportok mellett létrehozhatók szülői csoportok vagy éppen pedagóguscsoportok is.

A csoportos foglalkozások a pedagógus által működtetett segítő csoportokként definiálhatók: „Olyan problémacentrikus céltudatosan vezetett csoport, mely során a csoportvezető programtevékenységen keresztül a csoportdinamikai elemeket ismerve és értve, megfelelő attitűdkészlettel segíti a csoportot a célok elérésében és a problémák kezelésében.” (Hadnagy, 2003, 7.) A csoportos foglalkozások során a résztvevők a témával kapcsolatban nemcsak körben ülve beszélgetnek, hanem kiscsoportban, párban vagy egyénileg is dolgozhatnak, változatos tevékenységekben vehetnek részt a csoport céljának megfelelően. A kiscsoportos feladatmegoldás aktivizálhatja a visszahúzódó tagokat is, könnyebben megnyílhatnak kevesebb ember előtt, ugyanakkor a csoportos vagy páros feladatok utáni tapasztalatok meghallgatása miatt mégis az egész csoport profitál az elhangzottakból. A feladatok itt is a problémák feltárását és a témához kapcsolódó információk feldolgozását segítik elő. Például jó gyakorlatok gyűjtését vagy egy-egy rövidebb információs szöveg feldolgozását, megbeszélését stb. (Izsóné, 2003). A feladatokat mindig a foglalkozások céljához és a csoporthoz illeszkedően kell kitalálni és megválasztani.

A csoportos beszélgetések és/vagy foglalkozások tervezése, szervezése, lebonyolítása során figyelembe kell venni a csoportfejlődési szakaszok jellegzetességeit is.

A csoport indulásánál az alakuló, vagyis kezdeti szakaszban figyelni kell rá, hogy a feladatok segítsék elő, hogy a résztvevők megismerjék egymást, és egyenrangú, bizalommal teli csoportlégkör alakuljon ki, megbeszéljék a csoportszabályokat. Később törekedni kell a csoportkohézió létrehozására, és elő kell segíteni a csoporttagok együttműködését, lebonyolítani a programtervet úgy, hogy az egyéni és a csoportcélok elérése érdekében a csoporttagok kölcsönösen támogassák egymást.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.1. Mi a „terület”, és miért fontos ezt figyelembe vennünk a tehetséges személyek fejlődése és fejlesztése szempontjából?