A tehetség kézikönyve

2.5.4.1. A tehetség-tanácsadás jellemzői, leggyakoribb problémahelyzetek

Segítő kapcsolat alatt mindenfajta segítő, támogató, fejlesztő, korrekciós céllal létrehozott személyes kapcsolatot értünk. A segítő kapcsolat olyan eljárásokat jelent (mind az egészségesek, mind a pszichés problémákkal küszködők körében), melyekkel elérhető, hogy az emberekben lévő belső, látens fejlődési potenciálok, lehetőségek-képességek felszabaduljanak, működésbe lépjenek, hozzáférhetőek legyenek (Barczy, 2012).

Ilyen segítő kapcsolati formának tekinthető a tanácsadás is, amely új szakmaként a 19. század végén, a 20. század elején jelent meg. Fejlődéstörténete két irányból indult, a mentálhigiénés tanácsadás és a pályatanácsadás területeiről. Nagy előrelépést jelentett a tanácsadás intézményesítése szempontjából, hogy az Amerikai Egyesült Államokban már 1877-ben megjelent a hivatásos családgondozás intézménye, és Beers hatására (1908) elindult a mentálhigiénés mozgalom, a mentálhigiénés tanácsadás előfutára. A pályaválasztási irányítási mozgalom pedig az 1900-as évek elején kezdődött, és 1908-ban Bostonban megalakult a Pályaválasztási Iroda, amelyben Parsons munkássága kiemelkedő. A tanácsadás önálló foglalkozássá válása Nyugat-Európában és Észak-Amerikában már a 20. század harmincas éveitől megfigyelhető (Murányi, 2006).

A 20. század végére a segítő szakmák száma megnövekedett, a segítő módszertani megközelítések sokasága alakult ki, és a tudományterület differenciálódott. Felerősödött a preventív medicina és az egészségpszichológia, amely felgyorsította a klasszikus pszichoterápiák egészségesek világába való átjutását, ugyanakkor jelentős módszertani változásokat is generált, amelyek a tanácsadási munkaformákban jelentek meg. A humán segítő tevékenységekben mindinkább részt vett a szociális ágazat, majd az edukatív, nevelési ágazat is, különböző képzésekkel jogosultságot, kompetenciát szerezve a pszichikai segítő folyamatokba való bekapcsolódáshoz (Bagdy, 2009). Az 1990-es évekre és a századfordulóra a tanácsadó szakma világméretű elterjedése volt jellemző. Ma már szinte a világ minden területén működnek tanácsadó szolgálatok a legkülönbözőbb területeken. Hazánkban 1993 óta folyik a felsőoktatásban tanácsadói szakemberképzés (Ritoók, 2009). „A pszichológiai tanácsadás az egyik leggyakrabban végzett tevékenység a pszichológusok körében a világon, az egyik legnagyobb szakmai közösség a tanácsadó szakpszichológusoké.” (Kaló, Kissné Viszket, Rácz, 2017, 5.) Hazánkban az 5 évvel korábbi adatokkal összevetve közel kétszeresére nőtt a tanácsadó szakpszichológus képzésre jelentkezők száma (Kaló, Kissné Viszket, Rácz, 2017).

A tanári szakvizsgákhoz kapcsolódva 2010-től lehet részt venni az „iskolai tanácsadó és konzultáns” szakirányú továbbképzésen (Ritoók, 2013). Elmondható, hogy épp most vagyunk egy olyan folyamat tanúi, amikor a pedagógiai szakértelem bizonyos területeken kibővül a tanácsadói ismeretekkel.

A tehetség-tanácsadás az 1950-es években kezdődött Rothney, Flanagan és Govan munkásságával, majd 1957-ben Rothney a Wisconsini Egyetemen megalapította a kiemelkedő tanulók tanácsadó laboratóriumát, melynek nevét a későbbiekben megváltoztatták a Tehetséges Tanulók Tanácsadó Intézetére (Guidance Institute for Talented Students, GIFTS). Ez volt akkor az Egyesült Államokban a tehetséges fiatalok legnagyobb tanácsadó központja, egészen 1985-ig (Myers és Pace, 1986). 1991-ben jelent meg Milgram szerkesztésében egy kézikönyv a tehetség-tanácsadásról Counseling Gifted and Talented Children címmel. Ebben a kor legjelentősebb tehetséggondozással foglalkozó szakemberei foglalták össze a tanárok, tanácsadók és szülők számára a tehetséges tanulók támogatásának lehetőségeit és módszereit (Milgram, 1991). Mindemellett Peterson és Moon (2008) úgy ítéli meg, hogy miközben nagyon nagy figyelmet kapott a differenciált tanmenetek kialakítása, kevés munka fordítódott olyan útmutató kidolgozására, amely a tanácsadók és pszichológusok számára írja le, hogyan differenciálják saját tanácsadói praxisukat, hogy az hatékonyabb legyen a tehetséges tanulók számára. E területen a bizonytalanság hazánkban is hasonlónak tűnik. Ugyanakkor a közelmúltban a tehetség-tanácsadás témakörében kiváló összefoglaló munkák jelentek meg (H. Nagy, 2013; Herskovits és Ritoók, 2013; Izsóné és Hujber, 2015; Bajor és mtsai, 2017). Ez a jelenség arra utal, hogy tanácsadás tudományán belül épp most történik a tehetség-tanácsadási szakirány kialakulása, tevékenységi területének körvonalazódása. A kézikönyv tanácsadási fejezetével mi magunk is ehhez szeretnénk hozzájárulni.

Következő fejezet: >>> 2.5.4.1.1. A tanácsadás, ezen belül a tehetség-tanácsadás meghatározása