A tehetség kézikönyve

2.5.4.1.3. A tanácsadás szintjei és kompetenciahatárai (...folytatás)

Az alapvető kompetenciák az ismereteknek, készségeknek és attitűdöknek azt a halmazát jelentik, amelyekre minden tanácsadó szakembernek szüksége van, függetlenül attól, hogy melyik szakterületen dolgozik. Ilyen általános kompetenciák például az etikus viselkedés és szakszerű magatartás, a saját képességek és korlátok ismerete, a tanácsadó programok tervezésére és lebonyolítására való képesség (Ritoók, 2009). Alapkompetenciák közé sorolhatók: a célmeghatározás, helyzetfelmérés, fejlesztés, beavatkozás, értékelés és tájékoztatás (Kissné és Kiss, 2017). Az egyéni és csoportos tanácsadás folyamatának, lépéseinek ismerete, a tanácsadási módszerek ismerete, célzott beszélgetés vezetésének képessége stb.

A speciális vagy más néven szakterületi kompetenciák a tanácsadó adott problémakörhöz kapcsolódó, magas színvonalú szakmai ismereteit, készségeit jelentik, és szakszerű hozzáállását azokon a területeken, amelyben a tanácsát kikérik. Ez az ismeretanyag a munkahelyi környezettől és a szolgáltatást igénylő klienscsoporttól függően változhat (Ritoók, 2009). Teljesen eltérő szakmai ismereteket igényel például a pályaválasztási tanácsadás, a krízistanácsadás vagy az addiktív tanácsadás (Antalovits, 1999), és még markánsabb a különbség, ha az üzleti életben dolgozó tanácsadókra is gondolunk, mint például a mérnöki tervezés, marketing vagy a pénzügyi tanácsadás (Block, 2005). Esetünkben a speciális kompetenciát a tehetségnevelés szakértelme jelenti. A tehetség-tanácsadó pedagógusok azért segíthetik tanítványaikat, a szülőket vagy a tehetséggondozásban kevésbé jártas kollégáikat a tehetség kibontakozása során fellépő problémahelyzetek kezelésében, mert a tehetségnevelés szakemberei.

Ez a szakértelem azt jelenti, hogy a tehetség-tanácsadó pedagógus ismeri a tehetség felismerésére, azonosítására alkalmas módszereket. Ismeri és készségszinten alkalmazza a tehetséggondozó módszereket. Széles körű információkkal rendelkezik a tehetséggondozó szervezetekről, a tehetséges fiatalok számára elérhető képzési és pályázati lehetőségekről. A hazai (és lehetőség szerint a nemzetközi) tehetséggondozó hálózat munkatársaival élő szakmai kapcsolatot működtet a tehetséges fiatalok fejlődésének elősegítése érdekében. A kompetencia nem csupán szakmai felkészültség, hanem aktuális emberi alkalmasság és a helyzetben aktuálisan betöltött szerep függvénye is.

Az emberi problémák természetükből adódóan nehezen kategorizálhatók, sokszor összefonódva, együttesen jelennek meg, így egy-egy konkrét esetben komoly gondot jelenthet annak az eldöntése, hogy milyen szakértelem (pedagógiai, pszichológiai, gyógypedagógiai, orvosi, szociális) és milyen segítő beavatkozás (tanácsadás, pszichoedukáció, reszocializáció, tréning, pszichoterápia) alkalmazható a leghatékonyabban. Fontos, hogy a tanácsadó pedagógus legyen tisztában saját szakmai felkészültségének határaival. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy nem ő illetékes a tanácskérő problémamegoldásának a segítésében, tudnia kell őt más szakemberhez irányítani.

A pedagógiai tanácsadás kompetenciahatárainak megítéléséhez az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni:

Elsőként át kell gondolni, hogy maga a tanácsadás mint módszer alkalmas-e az adott probléma kezelésére. A tanácsadás meghatározásánál követett gondolatmenetünk szerint olyan típusú problémák sorolhatók ide, amelyeknél a probléma megoldása egy racionális döntés-előkészítő folyamattal jól támogatható, alternatív megoldások kidolgozhatók, és a tanácskérő tudatos megnyilvánulásain keresztül éri el hatását. A pedagógiai tanácsadás leginkább a probléma megoldásához szükséges információk feltárásával és feldolgozásával foglalkozik.

A második fontos szempont, hogy a tanácsadó szakterületi ismeretei megfelelőek-e az adott problémához kapcsolódó megoldások megtalálásához. A tehetség-tanácsadás szakterületi ismeretei a tehetség felismerésére, gondozására, a tehetségkibontakoztatás támogatására terjednek ki. Amennyiben más szakértelmet igényel a probléma megoldása, azokban az esetekben szakmaközi együttműködésre van szükség, és a tanácsadó pedagógusnak a megfelelő szakemberekhez célszerű tovább irányítania a tanácskérőt. (Ha például az anyuka a közelgő válásuk miatt kér segítséget, vagy ha a segély intézésére lenne szükség, stb.) A szakmaközi együttműködésben részt vevő szakemberek lehetnek pszichológusok, orvosok, szociális szakemberek, pályatanácsadók, edzők stb.

A harmadik fontos szempont a kompetenciahatárok megítélésében, hogy az adott probléma milyen súlyosságú, és milyen a tanácskérő személyisége. A kompetenciahatárok kijelölésében nagy segítséget nyújt Wiegersma (1989) modellje (2.5.4.1. táblázat), amely a problémákat is elkülöníti azok nehézségi foka szerint, és a tanácskérők személyiségállapotára is tekintettel van. Modellje lehetővé teszi a problémaszintekhez az adekvát segítségnyújtási formák hozzárendelését, és egybevág a korábban említett tanácsadási szintekkel. Az emberi problémák öt szintjén különböző nehézségű esetek jelennek meg, így különböző szintű eljárásokra van szükség a megoldásukhoz. Wiegersma azt írja, hogy egyre többféle pszichológiai tanácsadóra van szükség, tanároktól, szociális gondozóktól és lelkészektől kezdve, akik valamelyes kiegészítő képzés segítségével képesek viszonylag egyszerű problémákkal küzdő embereknek segítséget nyújtani, a magasan képzett szakemberekig, akik a 3. szinttel jelzett, bonyolultabb esetekkel foglalkoznak (Wiegersma, 1989).

Mint a 2.5.4.1. táblázatból kitűnik, azok a pedagógusok, akik a tehetséggondozásra felkészültek és a gyakorlatban is foglalkoznak tehetséggondozással, az első szinten, az informálódást igénylő helyzetekben tudják segíteni tanítványaikat, ha tanácsért fordulnak hozzájuk. Ezen a szinten a döntéseket olyan helyzetben kell meghozni, amely egyáltalán nem világos, de a választási lehetőségek reálisak és határozottak, és a személy önállóan képes dönteni a problémájában. Ugyanakkor tájékozódásra, információkra van szüksége a választási lehetőségeket és azok következményeit illetően, és ebben segítheti őt a tehetséggondozó pedagógus az információnyújtással. Ha például olyan kérdés merül fel, hogy egy versenyen való részvételnek mik a feltételei, vagy hogyan lehet rá felkészülni, ebben az adott tehetségterület pedagógusa nagyon hatékonyan tud segíteni.

Azok a pedagógusok, akik a tehetséggondozásra is és a tehetség-tanácsadásra is felkészültek, már a 2. szinten, a pedagógiai tanácsadás/konzultáció szintjén is támogatást tudnak nyújtani a tanácskérőknek. Ez azt jelenti, hogy a bonyolultabb döntési helyzetek megoldásában is hatékonyan segíthetnek, amikor nagyobb információhiány van, több ellentétes szempontot kell figyelembe venni, a személy bizonytalanabb, nagyobb a támaszigény, de a megoldási alternatívák megtalálásában a tanácskérő hatékonyan együtt tud működni. Ha például a tehetséggondozás során a tanuló több programba is bekapcsolódott, és túlterhelődik, választania kellene, hogy melyiket hogyan folytassa tovább, ebben a tanácsadó pedagógus is hatékonyan tudná őt segíteni.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.5.4.1.4. A tehetséggondozás során előforduló leggyakoribb problémahelyzetek