2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.15. A szociális tehetség és fejlesztésének lehetőségei

2.6.15.4. Összegzés

A szociális viselkedést a szociális kompetencia irányítja, amely sokféle összetevő (képességek, készségek, motívumok és ismeretek) bonyolult kölcsönhatásrendszere. Működésének hatékonysága vagy elégtelensége meghatározó egész életünkre, hisz az emberi lét alapja a társas viszonyrendszer. A szociális kompetencia fejlettsége kihat a szakmai és a magánéleti boldogulásra, befolyásolja az iskolai és a munkahelyi teljesítményt, az interperszonális kapcsolatok nem megfelelő működése pedig a kialakuló viselkedési problémák, devianciák egyik forrása.

A szociális kompetenciával szorosan összefügg az érzelmi kompetencia, amelynek alapvető komponensei a saját érzelmi állapot megértése, a másik fél érzelmi állapotának a felismerése, az érzelmek megfelelő kommunikálása, az érzelmek szabályozása, valamint az empátia és a mások érzelmeinek az elfogadása. Ezek az alkotóelemek elengedhetetlenül fontosak a szociális helyzetek értelmezésekor, és jelentős szerepet játszanak a világról és másokról alkotott tudásunk kialakításában és folyamatos formálásában. A fejlett érzelmi kompetenciával rendelkező gyermek és serdülő az érzelmek széles skáláját képes kifejezni, megérti és helyesen értelmezi saját és mások érzelmeit, valamint különböző kognitív, testi és viselkedésbeli stratégiákkal szabályozni tudja érzelmeinek intenzitását.

A szociális és érzelmi készségek, képességek alapvető szerepet játszanak a szociális viselkedés működésében, elsajátításuk pedig a szociális és érzelmi tanulás során történik. A hazai és a külföldi vizsgálatok eredményei szerint a társas viselkedés hatékonysága nagymértékben függ ezen készségek és képességek készletének gazdagságától, a szociális kompetencia alakulására pedig főként e pszichikus összetevők működéséből következtethetünk. Jó fejlesztő programokra van tehát szükség az intézményes nevelés keretein belül, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy gyerekként és felnőttként egyaránt hatékonyan tudjuk működtetni ezeket a készségeket és képességeket.

Irodalom

Abdi, B. (2010). Gender differences in social skills, problem behaviours and academic compe­tence of Iranian Preschool children based on their parent and teacher ratings. Procedia – Social and Behavioral Sciences, 5, 1175–1179.

Abroms, K. I. (1985). Social giftedness and its relationship with intellectual giftedness. In Free­man, J. (Ed.), The Psychology of Gifted Children. San Francisco: John Wiley & Sons Ltd., 201–218.

Albrecht, K. (2005). Social intelligence: The new science of success. San Francisco: John Wiley & Sons.

Anderson, P. L. (2000). Using literature to teach social skills to adolescent with LD. Intervention in School and Clinic, 35, 271–279.

Argyle, M. (1983). The psychology of interpersonal behaviour. Harmondsworth: Penguin.

Bar-On, R. (1997). Bar-On Emotional Quotient Inventory (EQ-i). Technical manual. Toronto: MultiHealth Systems.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája