- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
2.5.4. Tanácsadás, módszertani segítségnyújtás
2.5.4.1. A tehetség-tanácsadás jellemzői, leggyakoribb problémahelyzetek
2.5.4.1.6. A tehetség-tanácsadás során alkalmazott főbb módszerek (...folytatás)
Az első eljárás az öndefiníciós kérdőívek alkalmazása. Ezek olyan önkitöltős kérdőívek, amelyek előre meghatározott struktúrában állításokat, illetve kérdéseket tartalmaznak, és a tanácskérőnek el kell döntenie, hogy az adott állítás mennyire jellemző rá. (Általában 1–5 fokú skálán jelezve az egyetértését.) A kérdőív kitöltetése és kiértékelése, majd eredményeinek megbeszélése lehet a tisztázás lépésének egyik feladata.
A második eljárás az öndefiníciós feladatok alkalmazása. Amennyiben a tanácskérő problémájának jellege megkívánja, úgy az öndefiníció fejlesztése érdekében önreflexióra késztető feladat is adható neki. A reflektív technikák alkalmazása is az öndefiníciós feladatokhoz sorolható. Reflektív technikákra példa lehet, ha megkérjük a tanácskérőt, hogy írjon reflektív naplót vagy önértékelést (Szivák, 2014), vagy írja le a napirendjét, esetleg a család heti rendjét. Annak a felismerése, hogy a napirend léte vagy nem léte milyen összefüggésben lehet a gyermek tanulási teljesítményével vagy túlterheltségével, ugyanúgy a családi nevelésre vonatkoztatott öndefiníciót fejleszti, mint bármelyik kérdőíves eljárás.
Az öndefiníciós eljárások alkalmazására a tisztázás lépésében kerül sor a tanácsadási folyamatban. Egy-egy módszer általában csak bizonyos területek felismerését segíti, ezért egy módszer nem alkalmazható a problémához kapcsolódó összes szubjektív elem megvilágítására. A tanácsadó szakmai feladata – a problémadefinícióból kiindulva – a megfelelő módszer kiválasztása. Kézikönyvünk 2.2.1.
A nem standardizált eljárások a kliens önbecsülésére, önbevallására építenek, ebből adódóan szükségszerűen nagyobb a szubjektivitásuk, mint például a pszichológiai teszteké. Az eredmények értelmezésénél ezt a sajátosságot figyelembe kell venni.
A tehetséggondozással kapcsolatos információk és információhordozók kezelése
A sikeres pedagógiai tanácsadáshoz elengedhetetlen a naprakész szakterületi információk ismerete, kezelése és beemelése a tanácsadási folyamatba. A tehetséges fiatalok, szüleik és/vagy pedagógusaik azért fordulnak tanácsért a tehetség-tanácsadó pedagógusokhoz, mert bíznak benne, hogy ők szakértői a témának, és rendelkeznek azokkal az információkkal, amelyekre a tehetség felismerése, gondozása terén szükség van.
A tanácsadási folyamatban az információgyűjtés lépése során kerülnek előtérbe a szakterületi információk, elősegítve ezzel a tanácskérők problémamegoldását. Ebben az esetben nemcsak a saját tudás megléte a fontos, hanem olyan információforrások ismerete (könyv, internetes tájékozódási lehetőség), amelyeket a szülőnek meg lehet mutatni, hogy elolvashassák és beszélgethessenek róla. Tehát a megfelelő információk mellett azok feldolgozási módjait is ismernie kell a tanácsadónak.
A tehetség-tanácsadás során szükséges szakterületi információk a teljesség igénye nélkül a következők lehetnek:
A tehetséggondozó szakmai szervezetek és az aktuálisan folyó tehetséggondozó programok ismerete.
A tehetség felismeréséhez és gondozásához kapcsolódó módszerek ismerete (pl. gazdagító programok).