2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.3. Tehetségfejlesztés a biológiatudományban

2.6.3.2. A komplex tehetségfejlesztés értelmezése, összetevői a biológia tantárgy területén (...folytatás)

Az összefoglaló, bemutató fázisban, amelynek kontrolljellege van, a tanár felszólítja a gyerekeket, hogy a prezentáció különböző formáival, mint a modellezés, leírás, rajz, összefoglalás, sémák, ismertessék a tapasztalataikat, felismeréseiket.

A program négy éven keresztül, ugyanazokkal a tanulókkal és pedagógusokkal folyt. A fejlesztésre szánt foglalkozások délután, a napközis foglalkozások keretében zajlottak, hetente kétszer 45-45 perces időtartamban. A négyéves időtartamra vonatkozó interdiszciplináris téma a „Víz” volt, amelynek biológiai, kémiai, fizikai és földrajzi aspektusai is feldolgozásra kerültek. A tanulás során alkalmazott módszerek és tevékenységek a fejlesztés részcéljaitól függően a következők voltak:

(1) Konstruktív elemek: az előzetes tudás feltárása, közös dialógusok alkalmazása, kooperatív tanulás, kognitív konfliktus generálása, saját tapasztalatokkal és magyarázatokkal való szembesülés, ezek más tapasztalatokkal és indokokkal való szembesítése.

(2) Kognitív elemek: megfigyelés és kísérletezés, mérés, adatgyűjtés és -feldolgozás, kérdésfeltevés, előrejelzés, bizonyítás, cáfolás, autentikus problémamegoldás, a problémamegoldás folyamatának implicit fejlesztése.

(3) Metakognitív elemek: a problémamegoldás folyamatának explicit fejlesztése, önreflexióra vonatkozó kérdések feltétele és dialógus, a tanulás céljainak és kritériumainak folyamatos szem előtt tartása.

(4) Affektív elemek: a tanuláshoz kötődő érzelmi állapotról történő folyamatos érdeklődés és visszajelzés, érdeklődés felkeltése és fenntartása.

A program hatásvizsgálata három területen történt: a tanulók természettudományos fogalmi fejlődése, a fogalmi struktúrák tudástérelmélettel történő elemzése, továbbá a természettudományos problémamegoldásban bekövetkező fejlődés vizsgálata. Az eredmények szoros összefüggést mutattak a fogalmi fejlődés és a problémamegoldás területe között, ami önmagában nem tisztázta azt, hogy ennek a két tényezőnek más tényezőktől független együtt járása az oka, vagy az, hogy tehetséges, avagy éppen átlagos vagy gyengébb teljesítményű tanulóról van szó, aki ezeken a természettudományokhoz köthető területeken jól vagy gyengén teljesít. Akkor, amikor elemzés tárgyává lett e két terület matematikai kompetenciával történő összefüggése is, világossá vált, hogy a fogalmi tudásban és problémamegoldásban is jó tanulók a matematikai kompetenciáik terén is gyakran jó eredményt érnek el. Ezt az összefüggést tovább erősítette a tanulmányi eredmény, konkrétan a matematika és természetismeret érdemjeggyel történő pozitív együtt járás is. Ily módon nagy valószínűséggel voltak azonosíthatók a természettudományos tehetségígéretek, és az is kiderült, hogy a program leginkább az ő számukra volt hasznos és hatékony (ugyanakkor a leggyengébb tanulók is jelentős fejlődést mutattak) (Revákné, 2015).

Előző oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.3.3. A biológiában tehetséges tanulók motiválása