- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
2.5.4. Tanácsadás, módszertani segítségnyújtás
2.5.4.3. A csoportos tanácsadás
A csoportos tanácsadás úgy különíthető el a többi csoportfajtától, (pl. a tréningcsoportoktól, önismereti csoportoktól stb.), hogy a csoportos tanácsadás középpontjában is (hasonlóan az egyéni tanácsadáshoz) a problémák állnak, és a csoport ezek megoldási módjainak megtalálására szerveződött. A csoportos tanácsadásnak „arra kell irányulnia, hogy segítse a csoporttagokat abban, hogy felkutassák és kifejezzék nehézségeiket, és erőfeszítéseket kell tennie arra is, hogy a csoporttagok az együttes munka segítségével megtalálhassák a nehézségek legyőzésének lehetséges útjait, és sokkal teljesebb és kielégítőbb életet élhessenek.” (Trotzer, 1992, 137.)
Minden csoportmódszer alkalmazásának legfőbb vonása, hangsúlyozza Bagdy és Bugán (1997), hogy általa a személyiség tapasztalatot szerez önmagáról, másokról e helyzetben, kapcsolati visszajelentést kap, valamit tanul, és ez a tanulás élményekbe ágyazódás. Ily módon sajátos jelentést kap. Ez a változás legfontosabb tényezője.
A csoportos tanácsadás is több szinten foglalkozik az emberi problémák megoldásának segítésével. Ez a három eltérő mélységű és időtartamú csoportfajta: a csoportos beszélgetés, a csoportos foglalkozás és a csoportos tanácsadás. Ezek közül a csoportos beszélgetések és a csoportos foglalkozások levezetése sorolható a tanácsadó pedagógusok kompetenciakörébe, amennyiben képzettségük a csoportvezetési feladatokra is kiterjed. A csoportos tanácsadás vezetése tanácsadó szakpszichológusi kompetenciát igényel.
A csoportos beszélgetés jellemzői (Szilágyi, 1994):
A csoportos beszélgetés egy problémakörre orientálódik, egy alkalomra szerveződik és meghatározott ideig, kb. 1-1,5 óráig tart. Ezt a csoportvezetők is és a résztvevők is tudják, ennek megfelelően lépnek be a csoportba. Az időkorlát miatt a csoportos beszélgetésben a probléma megoldásának módját az általánosság szintjén járják körbe. Az elhangzott példákból mindenki építkezhet, de nincs rá mód, hogy hosszabban egy tanácskérő problémamegoldásával foglalkozzanak. (A csoportos tanácsadás során ugyanakkor pont ez a személyre szabott segítségnyújtás valósul meg.) Például: ha egy középiskolai osztályban csoportos beszélgetést szerveznek a tovább-tanulási lehetőségekről, akkor meg lehet beszélni a felsőoktatás képzési szintjeit, szakszerkezetét, a jelentkezés módját, de személyre szabott pályaválasztási döntés-előkészítésre ez az egy csoportos beszélgetés nem alkalmas. A csoportvezető feladata a felvett kérdéskör egyeztetése, megvilágítása, a beszélgetés koordinálása.
A csoportos foglalkozás jellemzői (Izsóné, 2003):
A csoportos foglalkozás ugyanakkor egy tematikusan felépített, több alkalomból álló foglalkozássorozat viszonylag állandó résztvevőkkel. Az adott problémakörhöz kapcsolódóan (például továbbtanulás, otthoni tanulás, nyilvános szereplések nehézségeinek leküzdése stb.) meghatározott tematika alapján zajlanak a foglalkozások. A csoporttagok személyes módon jutnak olyan információhoz, amely a saját problémájuk megoldása szempontjából fontos, az információ elsajátítása során lehetőség nyílik arra, hogy a csoporttagok egymástól tanuljanak. A csoportos foglalkozások során általában a megelőző, fejlesztő jelleg dominál, és témára orientált, tervezett feladatok, aktivitások jellemzik. A csoportos beszélgetések és a csoportos foglalkozások kiválóan alkalmasak lehetnek arra, hogy a tehetséges diákok, szüleik vagy épp pedagógusaik egy-egy őket érintő problémakört átbeszélhessenek. Így a diákcsoportok mellett létrehozhatók szülői csoportok vagy éppen pedagóguscsoportok is.
A csoportos foglalkozások a pedagógus által működtetett segítő csoportokként definiálhatók: „Olyan problémacentrikus céltudatosan vezetett csoport, mely során a csoportvezető programtevékenységen keresztül a csoportdinamikai elemeket ismerve és értve, megfelelő attitűdkészlettel segíti a csoportot a célok elérésében és a problémák kezelésében.” (Hadnagy, 2003, 7.) A csoportos foglalkozások során a résztvevők a témával kapcsolatban nemcsak körben ülve beszélgetnek, hanem kiscsoportban, párban vagy egyénileg is dolgozhatnak, változatos tevékenységekben vehetnek részt a csoport céljának megfelelően. A kiscsoportos feladatmegoldás aktivizálhatja a visszahúzódó tagokat is, könnyebben megnyílhatnak kevesebb ember előtt, ugyanakkor a csoportos vagy páros feladatok utáni tapasztalatok meghallgatása miatt mégis az egész csoport profitál az elhangzottakból. A feladatok itt is a problémák feltárását és a témához kapcsolódó információk feldolgozását segítik elő. Például jó gyakorlatok gyűjtését vagy egy-egy rövidebb információs szöveg feldolgozását, megbeszélését stb. (Izsóné, 2003). A feladatokat mindig a foglalkozások céljához és a csoporthoz illeszkedően kell kitalálni és megválasztani.
A csoportos beszélgetések és/vagy foglalkozások tervezése, szervezése, lebonyolítása során figyelembe kell venni a csoportfejlődési szakaszok jellegzetességeit is.
A csoport indulásánál az alakuló, vagyis kezdeti szakaszban figyelni kell rá, hogy a feladatok segítsék elő, hogy a résztvevők megismerjék egymást, és egyenrangú, bizalommal teli csoportlégkör alakuljon ki, megbeszéljék a csoportszabályokat. Később törekedni kell a csoportkohézió létrehozására, és elő kell segíteni a csoporttagok együttműködését, lebonyolítani a programtervet úgy, hogy az egyéni és a csoportcélok elérése érdekében a csoporttagok kölcsönösen támogassák egymást.