A tehetség kézikönyve

2.6.7.4. Beszéd- és értelemgyakorlatok mai szemmel: 19. századi válaszok 21. századi kihívásokra

A mai, elvben kompetencia központú oktatásunk hajlamos megfeledkezni arról, hogy nem áll rendelkezésére a bölcsek köve, és még csak gyökeresen új dolgokat sem nagyon talál fel – legfeljebb módszereiben mutat előre, ami kétségtelenül elengedhetetlen lépés a modernizálódás útján. Nem feledkezhetünk meg azonban az elődök eredményeiről sem. Az egyik legjelentősebb oktatási mérföldkő Magyarországon az 1868. évi népiskolai törvény, amelyhez 1869-ben tantervet is kidolgoztak. Ez a tanterv három anyanyelvi tantárgyat sorol föl: (a) beszéd- és értelemgyakorlatok, (b) írás és olvasás, (c) anyanyelvtan. Az anyanyelv-tanítással kapcsolatos szellemisége ma is megállná a helyét: „Az anyanyelv tanítására minden tantárgyat fel kell ugyan használni: erre azonban különösen a beszéd- és értelemgyakorlatok, az írás, olvasás és a szorosabban vett nyelvtan fordítandók.” (Adamikné, 2016, 13.) Ezt a későbbi tantervek csak megerősítik: „[…] bármi tárgyról szól, avagy beszél a gyermek, a tanítónak mindig szigorúan kell őt arra vezetni, figyelmeztetni, hogy beszéde nyelvtanilag is helyes legyen, s e szoktatás útján kell bevezetni nyelve ismeretébe.” – írja az 1877. évi második tanterv. Az anyanyelvoktatás cél- és feladatmeghatározása tehát korszerűnek tekinthető: nyelvhasználat-központú és integrált (Adamikné, 2016, 13.), előnyben részesíti az élőbeszédet, és csak másodsorban beszél írásról, olvasásról és nyelvtanról. (Ne feledjük, hogy a nyelv elsődleges megnyilvánulási formája az élőbeszéd!)

A beszéd- és értelemgyakorlatok kétéves tantárgy volt. Az első évben a közvetlen környezettel (szülői ház, család, iskola) foglalkoztak, a második évben pedig a távolabb eső tárgyak ismertetéséről esett szó (a föld- és természetrajz fogalmairól). „E tantárgy tanításával az a cél, hogy az iskolába járni kezdő kis gyermekek a tanításra előkészíttessenek és a logikai rendben való szabatos beszédre szoktattassanak” – fogalmaz az 1869. évi tanterv (Adamikné, 2016, 21.). A beszéd- és értelemgyakorlat „feltalálói”, nagy elődei között olyan neveket találunk, mint Bacon, Comenius, Rousseau vagy Pestalozzi. A tantárgy elvi alapja a szemléltetés módszertana, az erkölcsi nevelés és a nyelvtan előkészítése volt. A Gyertyánffy–Kiss-féle népiskolai módszertan így indokolja a tantárgy szükségességét: „Egy hatéves gyermek már nagyon sokat tud. Tud egy nyelvet, melyen, amit előtte beszélnek, megérti, s melyen, amit akar, ő is kifejezi. Ismer egy csomó mindenféle tárgyat, érez, emlékezik, ítél. Mindezt azonban nagyon hiányosan. A nyelv törvényeit csak sejtelemszerűleg használja, szavakban, kifejezésekben szegény, ismeretei csak töredékek, érzései futólagos benyomásokon alapulnak, s lelkét hosszabb ideig egy tárgy sem köti le. […] Ezért lélektani hiba volna azonnal a tantárgyak tanításába fogni, előzetesen a gyermek »értelmét, s ami ezzel elválhatatlan kapcsolatban áll, beszédképességét« kell fejleszteni.” (Adamikné, 2016, 24–25.)

Nézzük, milyen támpontok szerepeltek a tantárgy pedagógusi kézikönyveiben:

Első év:

1. szakasz: szoktatások, előkészítések. (A bizalom felkeltése közös játékok segítségével, a kéz és a szem tornáztatása, a helyes kéz- és testtartás megszokása, a hallás és a figyelem fejlesztése, hangadási gyakorlatok.)

2. szakasz: az iskolában lévő tantárgyak, az iskolai élet. (A tárgyak megnevezése, száma, alakja, közös név alá hozása; a dolgok tulajdonságainak ismertetése színükre, alakjukra, anyagukra nézve; használatuk.) „Ezt a tárgyat nevezik palatáblának. Minőségét tekintve színe kétféle, ú. m. rámája fehér (ha új), barna (ha régi), táblája feketés. Alakja hosszúkás, négyszögletű. Részei a ráma és a kőtábla. Kétféle anyagból van készítve, ú. m. fából és palakőből.” (Adamikné, 2016, 24.)

Ez a módszer a tárgyak, eszközök megnevezésével, tulajdonságainak leírásával retorikailag a legpontosabb definícióformát alkalmazza: a rámutatást (deixis), majd rész–egész viszonyban mutatja be az adott tárgyat úgy, hogy voltaképpen a jelentésmozzanatait sorolja fel, ahogyan azt pl. az értelmező kéziszótár definíciói is teszik. Ezáltal lehetősége nyílik a gyermeknek arra, hogy az egészben érzékelt dolgok különböző részeit tudatosan elkülönítse. Ez egyértelműen előkészíti a nyelvtani ismereteket, hiszen ott a szó- és mondategész elkülönítését kell a tanulónak megoldania.

3. szakasz: a szülői ház, az állatok, családi élet. Ide kerül a háznak, a sokféle állatnak az ismertetése, valamint a családi és a rokonsági viszonyoknak a tisztázása.

Második év:

4. szakasz: A helység és lakosai, polgári élet. Itt van szó a különféle foglalkozásokról.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.7.5. Tehetségazonosítás, gyakorlati feladatok az anyanyelvi tehetséggondozáshoz