- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
2.8.3. A komplex tehetséggondozó programok eredményességi mutatói
„Amikor a tehetséggondozással foglalkozó programok hatásait, hatékonyságát szeretnénk mérni, elsődleges probléma a célváltozók azonosítása, annál is inkább, mivel a hatás nemritkán később jelentkezik, és az elért eredmény sem feltétlenül biztos, hogy egy-egy beavatkozásnak köszönhető csupán. A mérhető, számszerűsíthető eredmények (iskolai programok esetén, pl. osztályzatok, tanulmányi átlagok, kompetenciamérések eredményei, iskolai továbbhaladás) mellett fontos jelzésnek gondoljuk a tanulók érdeklődésének, tanulási kedvének, motivációinak növelését. Ugyancsak fontosnak tartjuk a megvalósításban részt vevő pedagógusok pedagógiai kultúrájának, szemléletének változását, ami a programok befejeződése után is fennmarad – különösen a hátrányos helyzetű tanulókkal való munka esetén.” (Derényi és mtsai, 2015)
A nemzetközi szakirodalomban a tehetségesek azonosítására és a tehetséggondozó módszerek hatásvizsgálatára vonatkozó kutatások áttekintése azt mutatja, hogy a szakemberek a kiválasztási kritériumok öt csoportját különítették el egymástól:
Figyelembe vették az intelligencia szintjét, intelligenciavizsgálat vagy különböző képességtesztek alkalmazásával.
Tekintettel voltak az elért eredményekre, teljesítményekre: tanulmányi, foglalkozási és atlétikai díjak és elismerések, valamint kollégák és értékelők elismerései.
Vizsgálták a kreativitás mutatóit, a kreatív képességtesztekkel, kreativitásbecslő skálákkal.
Nézték a viselkedéssel kapcsolatos kritériumokat, a kiemelkedő diákok viselkedési jellegzetességeit.
A jelölések három formában történtek: tanárok által, szülők által és a társak által (Balogh, 2012).
Az alkalmazott metódusok a tehetséggondozó programok vizsgálatában változatosak voltak. Találkozni lehetett longitudinális és keresztmetszeti vizsgálattal, egymintás vizsgálattal és kontrollcsoportos vizsgálattal, valamint esettanulmánnyal.
A vizsgálati módszerek, eszközök között találhattunk kérdőíveket, (papír és ceruza vagy számítógépes formában), teszteket, (szintén papír és ceruza vagy számítógépes formátumban), sőt még a problémamegoldás közbeni alfa-tevékenység elektroencefalográfiai (EEG) vizsgálatát is. Személyes vagy telefonon lebonyolított interjúkat és megfigyeléseket is gyakran végeztek a gyermekekről egy adott intervenciós vagy tehetségprogramban. A tanárok, szülők és társak által készített rangsorolást számos kutató alkalmazta. A dokumentumok áttekintése is elengedhetetlen volt (Balogh, 2012).
Kézikönyvünk 2.2.1.