2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.8. A zenei tehetség felfedezése és fejlesztése

2.6.8.1. A zenei tehetség fogalma (...folytatás)

Révész Géza, a zenei tehetség kutatásának úttörője fogalmazta meg először (1946), hogy a definíció nem lehet független a kortól és a kultúrától. A muzikalitás megfigyelhető megnyilvánulásait is felsorolta. Ezek a formaérzék, a stílusérzék, a zene jelentésének megértése, a zene hangulatának és az alkotói szándéknak az átélése. Az adottság szerepéről azt vallotta, hogy bár a muzikalitás veleszületett, azonban szükséges a fejlesztése is. A tehetség három fokozatát különböztette meg: a jó képességűeket, a tehetségeket és a géniuszokat.

A zenei képességek definícióját és összetevőit számtalan teoretikus és empirikus kutatás próbálta feltárni és rendszerbe foglalni, ennek ellenére soha nem született univerzális érvényű eredmény. Az összetevők egyik legteljesebb és egyben legelfogadottabb felsorolását Gembris meghatározásával illusztráljuk, aki a zenei képességeket így összegzi: „Hangszeres és éneklési képességek, zenespecifikus kognitív folyamatok, érzelmi és zenei tapasztalatok, motiváció, zenei preferenciák, attitűdök és érdeklődés.” (Gembris, 2002b, 488.) Az ennél részletezőbb definíciók rendre kudarcot vallottak.

Az egyénnek a zenéhez fűződő szubjektív viszonyára építő teoretikus modellek mellett a kutatások másik irányvonalát az az irányzat képviseli, amely a zenei képességeket mint a tehetségnek a külső szemlélő számára is megfigyelhető megnyilvánulását vizsgálja empirikus módszerekkel. A zenei képességek szerkezetével, összefüggésrendszerével foglalkozó elméleteket kezdetben az intelligenciakutatás inspirálta, annak fogalomrendszerét a zenei képességekre is adaptálták. Ennek részletekbe menő megfeleltetését lásd Turmezeyné és Balogh (2009) munkájában (letölthető: www.mateh.hu, Tehetség-szakirodalom rovat).

Gardner (1985) más perspektívából közelíti a zenei képességeket. Elmélete szerint többfajta intelligencia létezik, amelyek nagymértékben függetlenek egymástól. Az általa definiált hét terület egyike a zenei intelligencia, aminek bizonyítékául azt hozza föl, hogy a zenei tevékenység az agyban jól körülhatárolható területhez kötődik. Gardner szerint a művészetekben a fejlődés nem függ az általános kognitív fejlődéstől, és nem is magyarázható annak törvényszerűségeivel.

Előző oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.8.2. A zenei tehetség azonosításának lehetőségei, eszközei, pszichológiai szempontjai