A tehetség kézikönyve

4.2.1.1. Szlovákiai helyzetkép

A szlovák oktatási rendszer jellegzetességei a tehetséggondozás tekintetében Szlovákia (Szlovák Köztársaság – Slovensko – Slovenská republika) a Kárpát-medence északi részén terül el, Magyarországgal 677 km hosszan határos. Az ország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, majd 2009-ben az eurózónához. Területe 48 845 km², a legutolsó, 2011-es népszámlálás adatai szerint népessége 5 436 663 fő. A térségben ritkaságnak számító enyhe népességnövekedés jellemzi az országot napjainkban. A 2011-es népszámlálás a nemzetiségi összetétel tekintetében nem szolgál pontos adatokkal, ugyanis a népszámlálás kommunikációs folyamatának következtében nagymértékben megnövekedett azoknak az aránya, akiknek a nemzetisége ismeretlen (7%). A megkérdezettek 8,48%-a vallotta magát magyarnak, míg a többségi szlovák nemzethez tartozónak a lakosság 80,63%-a. A szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság száma 1921 és 2011 között 650 597-ről 458 467-re csökkent. A magyarok aránya 21,7%-ról mára 8,5%-ra fogyatkozott.

A szlovákiai állami oktatási feladatok ellátásának támogatását a Tt. 597/2003. számú törvény szabályozza. Szlovákia először vezette be a gyereklétszám alapján történő anyagi juttatások rendszerét. A finanszírozás többcsatornás, az állami költségvetés mellett az iskolafenntartó vagy más támogató (pl. alapítvány) egyéb forrásaiból is kiegészíthető. Az oktatási rendszer alakulása a mindenkori politikai pártok programjainak függvénye. Az oktatási rendszerben végbemenő folyamatokat elsősorban a közoktatási törvény (Tr. 29/1984) szabályozza, meghatározva a közoktatási intézmények körét, azok küldetését és feladatait, valamint a közoktatásban részt vevők jogait és kötelességeit. Kimondja, hogy az oktatás államnyelven zajlik, ugyanakkor az Alkotmány értelmében biztosítja az országban élő kisebbségek jogait a nemzetiségi oktatásra. A törvény szövegét sok esetben módosították, aminek köszönhetően pl. megszűnt az állam monopolhelyzete az oktatás terén, biztosított a szabad iskolaválasztás joga, 10 évben határozza meg a tankötelezettséget, lehetővé teszi bármilyen taneszköz használatát, ugyanakkor számos anakronisztikus elemet tartalmaz, illetve még nem veszi kellőképpen figyelembe az európai kezdeményezéseket és gyakorlatokat. A felsőoktatási törvény (Tt. 131/2002) meghatározza a felsőoktatási intézmény jogállását, küldetését és feladatait, valamint tevékenysége jogi és szervezeti kereteit. Egyúttal kimondja, milyen autonóm jogkörökkel rendelkeznek a Szlovákiában működő egyetemek, milyen a szerkezetük, mely testületek irányítják munkájukat, kik a vezetőik, illetve milyen tanulmányi programokat valósíthatnak meg. Szabályozza az oktatói és hallgatói kötelezettségeket és jogokat, a felvétel követelményeit, a képzési szinteket és módszereket, a vizsgák formáit és az oklevelek nemzetközi elfogadásának kérdését is.

A képzési szintek a következők:

Óvoda: 3–6 év.

Alapiskola (6–15 év): Alsó és felső tagozatra oszlik, kilencosztályos (4+5 év), miközben a tankötelezettség 10 esztendő. Így az alapiskola sikeres befejezése után minden tanuló szükségszerűen középiskolában folytatja tanulmányait. A jelenlegi rendszerben a nyolcosztályos gimnázium alsó osztályai szintén alapiskolai feladatokat látnak el. A közoktatási törvény értelmében minden gyermek köteles az alapiskola látogatására, aki az aktuális tanév megkezdéséig betölti a 6. életévét.

Kisiskola: Alacsony tanulói létszámmal működő, általában falusi, alsó tagozatos iskola, gyakran összevont osztályokkal, egy-két pedagógussal. Létezése elsősorban a földrajzi tényezők és a demográfiai mutatók miatt indokolt. Módszertani és rendszertani szempontból egyaránt sajátos iskolatípus. Sok helyen a körzetesítés áldozata lett, vagy gazdasági okokra hivatkozva megszüntették.

Középiskola: A kötelező oktatás második szakasza a középfokú oktatás, amelybe az alapiskolát sikeresen befejező tanulók léphetnek (9. év elvégzését követően). Típusai: gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző. Elvégzésük után a tanulók a tanulmányi szakiránytól függően érettségi vizsgát vagy szakvizsgát tesznek, s ennek megfelelő végzettséget kapnak. A középiskola sikeres elvégzése a felsőoktatásban való részvétel előfeltétele.

Ezeken túlmenően a közoktatási intézmények további típusait is meg kell említeni:

A speciális iskola a hagyományos alapiskolától vagy középiskolától eltérő tantervű gyógypedagógiai intézmény, amely a sajátos képzést igénylő tanulók oktatásával foglalkozik. Mivel a tankötelezettség a fogyatékos tanulókra is vonatkozik, az állam feladata megszervezni a működését és fenntartását.

Az erdei iskola a reformpedagógia hagyományaira épülő oktatási forma, a tanév ideje alatt az iskola néhány tanulócsoportja vesz részt benne speciális ismeretszerzési és egészségvédelmi céllal. Egészséges környezetben működő, bentlakásos intézményként hozták létre, így a gyakorlatra irányuló tanulási folyamat jelentős része a szabadban zajlik, és felfogható tehetséggondozó formaként is.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 4.2.1.1.1. A tehetséggondozás jellemzői a magyarok lakta területeken