A tehetség kézikönyve

2.4.4. A tehetségfejlesztés légköre, a tehetségesek társas kapcsolatainak lehetséges problémái mint gyenge pontok, a fejlesztés útjai

Ahogy azt láttuk az előző részben, és ezt bizonyítják a gyakorlati tapasztalatok is, a tehetséges gyerek gyenge oldalai gátolhatják a megfelelő társas kapcsolatok kialakítását is. Ez pedig negatív hatással lehet a tehetségígéret csoportban elfoglalt pozíciójára is. Ugyanakkor a környezeti hatások is sokszor kedvezőtlenül alakítják a tehetségesek társas kapcsolatait. Freeman (1979) már régebbi kutatásai alapján megállapította, hogy a tehetséges gyerekek szempontjából döntő jelentőségű a szociális környezet – mind pozitív, mind negatív értelemben. Mönks és Knoers (2004) megerősítik e tételt: „Akciók, reakciók, bátorítás, kedvszegés, elutasítás és megerősítés, ezek azok a szociális ingerek, amelyek a gyerek fejlődésében gyakran döntő mértékben meghatározzák az egyéni viselkedést. A kiemelkedő tehetségű gyerekeket körülvevő szociális klímára gyakran jellemző a meg nem értés a szülők, a tanárok és a kortársak részéről.” (i.m. 186) A „megelőzés” tehát fontos a tehetséges tanuló fejlődése szempontjából, fő feladata pedig annak megakadályozása, hogy a tanuló tanulási és munkakedvét elveszítse a nem megfelelő társas légkörben, és hogy ennek következtében akár aszociális magatartásmód fejlődjön ki benne. Bizonyító erejűek Ritoókné (2013) kutatási eredményei is: „A kimagasló pályateljesítmény vizsgálata során három diagnosztikai faktor bizonyult jelentős prediktornak; a szociális, az általános képességek és az alkalmassági jellemzők. A szociális dimenzióba olyan tételek tartoztak, mint például a munkához való viszony, a szociabilitás, a reguláció vagy a családi háttérrendszer. A három diagnosztikai faktor közül az ún. szociális dimenzió bizonyult a legerőteljesebbnek a tehetség- és pályafejlődésben.” (Ritoókné, 2013, 113.)

A Heller és csoportja által végzett értékelő vizsgálatok is jól bizonyítják: a társakkal való interakció hatása nagyon fontos és hosszú távú érték, kiemelkedő fontosságú. Minél több pozitív kapcsolata van a tanulónak diáktársaival, annál jobban érzi magát az iskolai keretek között (vö. Harmatiné, 2011; Herskovits és Ritoókné, 2013; Mönks és Mason, 1993; N. Kollár, 2004; Serfőző és Somogyi, 2004; Szekszárdi, 2008; Turmezeyné, 2011/b). Nincs könnyű helyzetben az iskola e tekintetben sem, hiszen az utóbbi években a kiscsoportos, kortársi közösségek kohéziós erejének csökkenésével a mintát adó háttértényezők is gyengültek, a gyerekek így még inkább magukra maradtak (vö. Balogh, Koncz, 2008; Harmatiné, 2011; Koncz, 1999, 2005; Turmezeyné, 2011/b). A tehetséges diákok új társas kapcsolatok kialakítására és a meglévők javítására irányuló stratégiákkal való ellátása fontos módja fejlesztésüknek (vö. Bagdy, 2014; Harmatiné, 2011; Herskovits és Ritoókné, 2013; Mönks és Knoers, 2004).

Az osztálytársi, iskolatársi kapcsolatokon túl a tanárok és diákok közötti kapcsolatnak is jelentős szerepe van abban, hogyan érzi magát a tehetséges tanuló az iskolában (vö. Balogh és Koncz, 2008; Dávid I., 2014; Harmatiné, 2011; Koncz, 2006; Laskay, 2018; Páskuné, 2016; Péter-Szarka, 2014). Ez csakis akkor érhető el, ha az iskolai munka középpontjában a gyerek áll, és minden, ami ott történik, az a gyerekek személyiségének, képességeinek hatékony fejlesztését tartja legfőképpen szem előtt.

Végezetül ehhez a problémakörhöz célszerű Sahlberg (2013) gondolatait idézni, aki a „finn példát” elemzi, s a társas kapcsolatok jelentőségéről a következőket írja. „Az iskoláknak újra kell fogalmazniuk alapvető feladataikat. Biztosan nem tartható fenn a mai állapot. Azt az alapvető tudást és készségeket kell közvetíteniük, amelyre a fiataloknak a jövőben szükségük lesz. A jövő elkezdődött, és sok fiatal már ma is ezeket a készségeket használja. [...] Jobban alkalmazható készségeket kell kialakítaniuk a társadalmi kapcsolatok vonatkozásában is mind a virtuális, mind a való világban, mert együtt kell tudniuk működni más, nagyon különböző emberekkel, és boldogulniuk kell a komplex társadalmi hálózatokban. Amire a jövőben a legtöbb embernek szüksége lesz, és amit nem valószínű, hogy az iskolán kívül máshol meg tudnak tanulni, az a másokkal való együttműködés és a közös problémamegoldás. Ez lesz a jövő iskoláinak egyik alapvető feladata.” (Sahlberg, 2013, 181.). A finn oktatás már bizonyította, hogy jó úton jár, érdemes nekünk is átgondolni ebből a szempontból is iskoláink aktuális tennivalóit.

Következő fejezet: >>> 2.4.5. Lazító programok hiányából fakadó negatív következmények a tehetségesek fejlődésében, lehetséges megoldásmódok