- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
2.4.5. Lazító programok hiányából fakadó negatív következmények a tehetségesek fejlődésében, lehetséges megoldásmódok
Az előbbi fejezetekben vázlatosan bemutatott három tartalmi elem (erős oldal, gyenge oldal, társas kapcsolatok) intenzív fejlesztése mellett fontos olyan tevékenységekbe is bevonni a tehetségígéreteket, amelyek biztosítják a lazítást, feltöltődést. Például a kiemelkedő intellektuális képességekkel rendelkező gyermekeket festészetben, táncban vagy sportban is bevonják a tevékenységekbe. Mint fentebb már leszögeztük, ezek a programok nem közvetlenül segítik elő a tehetség kibontakoztatását, de nagyon fontos kiegészítő tényezőt jelentenek a komplex tehetséggondozó programokban: segítik a tanulók feltöltődését, relaxációját, motivációjuk erősödését.
Csíkszentmihályi (2010) is hangsúlyozza ezek szerepét a tehetségesek fejlődésében: ezen tevékenységek során a tehetséges tanulók művészeti, sport- és egyéb hobbitevékenységet folytatnak, hiszen a legtehetségesebb gyermeknek is szüksége van arra, hogy lazítson. Ezek afféle kiegészítő tevékenységek, amelyekre jó példákat találunk sok hazai gyakorlati fejlesztő programban is (vö. Balogh, 2004, 2012; Balogh és Nagy, 1991; Balogh és Tóth L., 1999; Farkas, 2012; Fodorné, 2012; Nagy és Szabóné, 2018; Polonkai, 2011, 2014; Szabó A., 2018; Szatmári, 2012; Székelyné, 2017; Tóth T. 2012; Virágné, 2012). Fontos, hogy ezek a lazító elemek mindig szerepeljenek a tehetségígéretek egyéni tehetséggondozó programjában, s folytassunk kellően hatékony meggyőző munkát, hogy ezeken részt is vegyenek a tehetségígéretek, így lehet csak teljes a fejlesztő program (vö. Balogh, 2016; Balogh és mtsai, 2014; Mönks és Ypenburg, 2011).
Irodalom
Ábrám Tibor, Sarka Ferenc (2016). A Magyarországi Református Egyház Tehetséggondozó Stratégiája.
Ambrose, D., Cross, T. L. (Eds) (2009).
Ames, C., Archer, J. (1988). Achievement Goals in the Classroom: Students’ Learning Strategies and Motivation Processes.
Bajor Péter (2015). „Tehetséghidak Program”: tehetségpontok, hidak, hálózatok.
Bajor Péter (2017). A Nemzeti Tehetség Program”.
Bagdy Emőke (2014).
Bagi István, Bárány Zoltán, Lővei László, Sarka Ferenc, Tóth Ilona (2015).