2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.11. A táncos tehetség felismerése és fejlesztése

2.6.11.1. Bevezető (...folytatás)

„A könyvet az tette és teszi a mai napig megkerülhetetlen forrásmunkává, hogy a közreadá-sig nem akadt olyan táncelméleti munka, amely egyértelmű elveket követve dolgozott volna ki mozdulatelemzési szempontokat, és teremtette volna meg egy táncművészeti morfológia alapjait.” (Fügedi, 2008, 7.)

„A notációs rendszer alapja a mozdulatelemzés, amelynek legfőbb területei a viszonyítási rendszer választása, a testmodell felállítása, a mozdulattipológia és a testen kívüli viszonyok elemzése. Az elemzés eredményét absztrakt jelekkel rögzítjük.” (Fügedi, 2015, 41–42.)

A táncnotáció a tánc rögzítésének egyik tudományos módja, de nem lehet független a tánctudástól és a stílusismerettől, ahogyan Fügedi János írja (2011, 159, MTF): „[…] mert nyilvánvaló, hogy néptáncot (bármilyen táncot) lejegyzésből hitelesen előadni csak a meghatározó jellegek ismeretében lehet.”

A táncnotáció alkalmazása a tánctanulás folyamatában igen hatékony eszköz, mert az absztrakt jelrendszer gyors megértést és rögzítést eredményez, hatékonyabb, mert a hosszabb utasítás egyszerű képi megjelenítése könnyen megjegyezhetővé válik.

Ahhoz, hogy a táncos tehetség azonosításának szempontrendszerét kialakítsuk, és ezen keresztül eredményes tehetségfejlesztő tevékenységet valósítsunk meg, szükség van a tánc legfontosabb alaptényezőinek értelmezésére.

Előző oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.11.1.1. A tánc alaptényezői