A tehetség kézikönyve

4.2.1.3. Romániai helyzetkép (...folytatás)

líceum (románul liceu): létezik különböző szakokkal;

szakoktatás – 9–11. osztály.

Léteznek intézmények, amelyek csak az elemi szinttel rendelkeznek, olyanok, melyekben az elemi és az alsó középfokú oktatási szint van meg, olyanok, amelyekben ezekhez hozzáadódik a felső középfokú oktatási szint is, végül olyanok is, melyekben a 9.-től a 12/13. osztályig működnek. Ez utóbbi két kategória románul általában a liceu szót használja elnevezésében, amely megfelelője egyes magyar tannyelvű intézmények nevében a „líceum” szó, másokéban pedig a „gimnázium”. Azok az elméleti líceumok, amelyek megfelelnek bizonyos minőségi kritériumoknak, megkaphatják a colegiu na?ional (szó szerint „nemzeti kollégium”, magyar megfelelője „főgimnázium”) címet a liceu elnevezés helyett, egyéb líceumok pedig a colegium „kollégium” címet. Amennyiben már nem felelnek meg a kritériumoknak, a minisztérium visszavonhatja ezeket a címeket. Míg a korábbi kormányok elve a decentralizáció volt, az utóbbi években folyamatosan figyelhetők meg a centralizációs törekvések. Ezek az intézkedések különösen a létszám alatti kisebbségi osztályok fenntartásában okoznak nehézségeket. A minisztériumi rendeleteket a megyei tanfelügyelőségek hajtatják végre, melyeknek nemcsak adminisztratív, de szakmai ellenőrző feladataik is vannak. Működésüket külön szabályzat írja elő. Romániában van állami és magánoktatás. Ez utóbbi elenyésző számban, többnyire alapítványi vagy egyházi fenntartású iskolákat jelent. Az állam nem vesz részt a magániskolák fenntartásában: sem a tanárok bérét, sem az ingatlan fenntartási költségeit nem vállalja fel. Ebbe a kategóriába tartoznak a felekezeti iskolák is. Ezért a legtöbb felekezeti iskola úgy döntött, állami intézmény kíván lenni, teológia szakos (és emellett más szakos) osztályokkal is, ezzel lemondtak autonómiájukról. Ennek ellenére az egyházi iskolák tanszemélyzetének külön egyházi jóváhagyásra van szüksége ahhoz, hogy ezekben az oktatási intézményekben dolgozzon, de a jóváhagyást nem az iskola, hanem a különböző egyházi szervezetek adják. Léteznek állami és magán alternatív felsőoktatás előtti tanintézmények is, illetve hagyományos intézmények keretei között működő ilyen csoportok/osztályok, mint például a Freinet-, a Montessori- vagy a Waldorf-pedagógia alapján működők. Ezeket is állami szerv értékeli, engedélyezi és akkreditálja.

Az állami oktatási intézmények épületeit az önkormányzatok tartják fenn, a tantestület és a személyzet fizetését a minisztérium a tanfelügyelőségeken keresztül finanszírozza. Fejkvóta-finanszírozás van, és a romániai iskolák 90%-a nem fér bele a költségvetésbe, a költségvetés kiegészítése pedig szigorú feltételekhez van kötve. A tanítandó tantárgyakat országos kerettantervek írják elő. Ezekben a kötelező oktatási szinteken 80% az aránya a kötelező tantárgyaknak, a nem kötelező líceumi szinten pedig 70%. A többit a tanintézmények határozhatják meg a tanulók és szüleik kérése, valamint az intézmény lehetőségeinek alapján. Lehet szó kötelező tantárgy kiterjesztéséről vagy elmélyítéséről, a szinthez képest új tantárgyról, amely más szinten kötelező tantárgyként létezik, vagy egészen új tantárgyról, például olyanról, amely több műveltségi területet fog át, például Mozgóképkultúra és filmtörténet vagy Irodalom és művészetek. Mivel a 9. és a 10. osztály kötelező, de a felső középfokú oktatásban működnek, a 8. osztály tanulóit szét kell osztani. Ezt egy informatikai rendszer teszi a szükséges adatok begyűjtése nyomán. A tanulóknak több líceumot és tagozatot/szakot, illetve szakiskolát kell megjelölniük a kívánságaik sorrendjében, majd országos felmérésen vesznek részt, és annak eredményéből, valamint az 5–8. osztályokban elért évi általános átlagaikból kiszámított felvételi átlag függvényében juthatnak be a megjelölt intézmények egyikébe. A speciális szakmai szakágazatba való bejutás elsősorban képességmegállapító vizsga sikeres eredményétől függ, és azután alkalmazzák rájuk is a többi tanulóra érvényes módszertant.

Az egyetemi oktatásba való felvételnek az érettségi diploma az elsődleges feltétele. Ezenkívül az egyetemi karok szabják meg, hogy még milyen feltételeket kell teljesíteni, attól függően, hogy hány ingyenes és hány tandíjas helyük van, valamint hogy van-e túljelentkezés vagy nincs. Vannak olyanok, amelyek csak versenyvizsgát tartanak, és olyanok is, amelyek csak a líceum éveiben elért osztályzati átlagok, az érettségin elért osztályzatok vagy ezek átlagából számítják ki a felvételi átlagot, de olyanok is, amelyek versenyvizsgát tartanak, és ennek átlagából, valamint egyes előző adatokból vagy mindegyikükből számítják ki a felvételi átlagot.

Az egyetemi oktatás szintjei általában a bolognai folyamat keretrendszerébe illeszkednek:

alapképzés (bachelor) – 3-4 év;

mesterképzés (master) – 1-2 év;

doktori képzés (PhD) – többnyire legalább 3 év.

Ezen felül az egyetemeknek vannak egyetem utáni szakirányú továbbképző programjaik, valamint doktorátus utáni kutatási programjaik. A felsőfokú oktatási rendszerben is vannak magán és felekezeti intézmények, amelyeket állami szerv ideiglenesen engedélyez, akkreditál és időszakonként értékel, meghosszabbítva ideiglenes engedélyüket vagy akkreditációjukat, illetve megvonva ezeket. Az akkreditált intézményeket az állam támogathatja, ha megfelelnek bizonyos követelményeknek. Ami a felsőoktatás minőségét illeti, a 2018-as évre szóló nemzetközi QS University Rankings rangsorolásában négy romániai egyetem szerepel. Számításba vettek 4388 intézményt, melyek közül 959-et vettek be a rangsorolásba, ezek között pedig a Bukaresti Egyetem a 701–750-es sávban helyezkedik el, a többi 3 pedig a 801–1000-es sávban. Ennek az oktatási szintnek az egyik visszássága a magánegyetemek 1989 utáni elburjánzása, ami az oktatás minőségének a romlásával járt. Engedélyezésük nem volt elég körültekintő, és valóságos „diplomagyárak” lettek, legalábbis 2011-ig. Az akkori oktatási törvényben látszik, hogy célul tűzték ki visszaszorításukat, de a számuk nem sokat csökkent. 2011-ben összesen 108 állami és magán felsőoktatási intézmény volt, 2015-ben pedig 101. A megszűnt 7 magánintézmény volt. 2015-re 45 ilyen magánintézmény maradt meg. Megemlíthető még az egyre több megszerezett doktori cím, amelyek közül sokról kiderül, hogy nincs komoly tudományos háttere, mivel silány minőségű vagy éppen plagizált disszertációval érték el. Időről időre plágiumbotrányok is kirobbannak ezekkel kapcsolatban. Felnőttek is különféle tanúsítható, nemformális és informális tanulásban vehetnek részt. Ilyenek a mindenféle továbbképzések és átképzések, például a pedagógusoknak nem kötelező ún. 2. fokozat, majd 1. fokozat megszerzése, amely törvényszerűen fizetésemeléssel jár, és elősegíti a szakmai előmenetelüket.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 4.2.1.3.1. A tehetséggondozás jellemzői a magyarok lakta területeken