2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása

2.2.1.5. Esetleírás – pedagógiai jellemzés készítése (...folytatás)

(Iskoláskorúakra alkalmazható)(Iskoláskorúakra alkalmazható)

A skála nem a Renzulli-féle elméleti modell hű leképezése, hanem egy arra támaszkodó azonosítási eszköz. Fő területei egymástól függetlenül is használhatók.

Instrukció:

Ezt a skálát minden egyes tanuló esetében külön-külön kell kitölteni. A kitöltés úgy történik, hogy X jelet teszünk arra a helyre, amely a következő skálaértékeknek megfelel:

(1) helyre: ha soha vagy nagyon ritkán láttuk ezt a jellemzőt;

(2) helyre: ha időnként megjelent ez a jellemző;

(3) helyre: ha meglehetősen gyakran megjelent ez a jellemző;

(4) helyre: ha a jellemző szinte mindig jelen volt.

A bejelölés elvégzése után annyiszor vesszük a súlyozási értéket, azaz az 1-2-3-4-es számot az adott oszlopból, ahány X-et kapott ott a tanuló. Ezek összege az Összesen rovatba kerül. Az átlagot úgy számoljuk ki, hogy az Összesen rovatba került számértéket elosztjuk az adott területen szereplő (megszámozott) állítások számával. Így a fő területek szerint egyéni profilt is készíthetünk. A tapasztalatok szerint tehetségesnek minősíthetők azok a tanulók, akik a skála alapján magas pontértéket érnek el.

Adatok:

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.2. A csoportos képességméréseken alapuló tehetségazonosítás alapelvei és gyakorlati kérdései