A tehetség kézikönyve elé (...folytatás)

A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozása tartalmi szempontjainak elemzését bemutató tanulmányban olvashatunk a komplex tehetséggondozás értelmezéséről, majd ennek tartalmi elemei kerülnek sorra: a tehetségesek erős oldalának fejlesztése, az úgynevezett gyenge oldalak erősítése, a megfelelő légkör – kiemelten a társas kapcsolatok kialakítása –, valamint a lazító programok beépítése a fejlesztésbe. A tehetségek komplex fejlesztéséhez elengedhetetlen a gazdag pedagógiai, pszichológiai eszköztár. A tudomány mai állása szerint négy nagy csokorba sorolhatók azok az eszközök, módszerek, amelyek leghatékonyabban segítik a tehetség­ígéretek adottságainak kibontakozását: ezek a gazdagítás, gyorsítás, differenciálás és tehet-ség-tanácsadás. Nem véletlen, hogy a kötetben ezzel a kérdéskörrel négy tanulmány is foglalkozik, ezen módszeregyüttesek mindegyikének megvannak a maga értékei, azonban a gyakorlatban akkor hatékonyak, ha összekapcsolódva, egységes rendszerben működnek a tehetség keresésében és fejlesztésében. A tehetség nem fejleszthető „általában”, a tehetséges személyek fejlesztése során mindig kulcsfontosságú kérdés, hogy milyen területről van szó, amelyen valamely tehetség megnyilvánul. Magának a tehetségterületnek a kérdését azonban – azt, hogy mit tekintünk területnek, amelyen egy tehetség kibontakozik – a tehetségkutatások a legutóbbi időkig elhanyagolták. E tanulmány szerzője a legújabb nemzetközi kutatási szakirodalom alapján kísérletet tesz a tehetségterületek fogalomrendszerének egységesítésére, hogy aztán eljusson a két kulcsfogalom, a „tudásterület” és „szakmai terület” jelenségköréhez. A kérdéskör alapvető elméleti és gyakorlati tudnivalóinak összefoglalását követően a tanulmány kitér mindezen témák relevanciájára az iskolai tehetséggondozás terén. A szerző tanulmányának végén olvasható konklúziók alapján e kézikönyv további fejezeteiben döntően a tantárgyi tehetségnevelés logikáját követve ismertetjük a területi tehetségnevelés alapvető tudnivalóit.

Ennek többféle oka van: egyrészt nyilvánvaló, hogy a leendő és a már gyakorló pedagógus olvasókat, tehetségnevelőket elsősorban ez a metszet érdekli, és ebben tudják leginkább hasznosítani a kézikönyvünkben olvasottakat, másrészt a pedagógiai praxis történeti alakulása miatt is a tantárgy-pedagógiák terén gyűlt össze a legtöbb jól körvonalazott tehetségpedagógiai tudás és tapasztalat az elmúlt évszázadok során. Ugyanakkor a kötetbe az elemzések közé olyan komplex tehetségterületek is bekerültek, amelyek túlmutatnak az iskolai tantárgyi kereteken: tizennégy speciális tehetségterület fejlesztőmunkájának az elméleti alapjait és főbb gyakorlati módszereit ismerheti meg az olvasó.

Az iskolai tantárgyakhoz kötődők: anyanyelv, biológia, fizika, informatika, irodalom, kémia, matematika. A tantárgyakat meghaladó, „komplexebb” tehetségterületek: menedzser-vezetői, spirituális, sport, szociális, tánc, vizuális művészetek, zene. A tehetséggondozó programokat alkalmazó intézmények, szervezetek hosszú távra megfogalmazott stratégiái, valamint a tehetséggondozó szakemberek munkája megkívánja a tehetséggondozó programok jól átgondolt, szakmailag megalapozott tervezését, ehhez keretet jelentenek a tehetséggondozó tantervek. Az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó tanulmány információi annak a szemléletnek a kialakítását segítik elő, mely szemlélet meghatározza a képességfejlesztés, a differenciálás, a motiválás, az aktivizálás pedagógiai hatékonyságát. Ugyanakkor az itt kibontott gondolatok segítenek válaszolni a gyakorlatban felmerülő kérdésekre, amelyek a tanulók fejlesztésével, tudásuk, személyiségük változtatásával vannak összefüggésben.

Nyilvánvalóan szükség van az eredményesség megítéléséhez a tehetséggondozó programok hatásvizsgálatára is. Az ezzel foglalkozó írásunk célja: szakmai iránymutatást nyújtani a komplex tehetséggondozó programok hatékonyságvizsgálatának tervezéséhez, lebonyolításához és értékeléséhez, valamint összefoglalót adni a hatásvizsgálatok lényegéről, a friss hazai szakirodalmak jegyzékével pedig támogatni az érdeklődő pedagógusok további tájékozódását.

A kézikönyv 3. fejezete a tehetségfejlesztésben szerepet vállalók széles körű együttműködésének elengedhetetlen voltát igyekszik bizonyítani három tanulmány keretében. Nem véletlenül került ezek között első helyre a fejlesztő szakemberek és a szülők együttműködése. A tanulmány kiinduló gondolata, hogy bár a tehetséggondozás legfontosabb színtere az iskola, a család szerepe is meghatározó. Így a szerző áttekinti a prenatális hatásoktól, a korai anya–gyerek, apa–gyerek kapcsolatok témánk szempontjából meghatározó jellegzetességeit, fejlődésre gyakorolt hatásait. Szakmai érvekkel bizonyítást nyer, hogy a szülők és a pedagógusok (mentorok, tutorok, külső szakemberek) együttműködése elengedhetetlen a tehetség kibontakozásának folyamatában.

A tehetségfejlesztő szakemberek szerepei, együttműködésük című tanulmány bemutatja a tehetségbarát társadalom jellemzőit, a tehetséggondozás intézményrendszerét, a tehetségsegítő szakemberek (pedagógusok, pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, mentorok, tutorok, tanácsadók, szponzorok) szerepeit és kompetenciáit, valamint az interprofesszionális együttműködések és az esetmegbeszélések szerepét.

Az intézmények példaértékű tevékenységéről szóló tanulmány azokat a hazai tehetséggondozó programokat mutatja be, amelyek a tehetséggondozó tevékenységekben a sokféleséget, a minden igény kielégítését, a komplex és egyéni fejlesztéseket segítik. Ezek a programok szerveződhetnek a „normál” tantervi oktatáson belül, nem tantervi rendszerben, komplex programokban, valamint tehetséges tanulók támogatására irányuló külön programokban.

A 4. fejezet tanulmányai a jelenleg itthon és külföldön működő tehetségsegítő programokat mutatják be hét tematikus szempont szerint. A Nemzeti programok, keretrendszerek, eredmények, víziók című fejezet a pedagógusképzési programoknak, az ECHA-képzések kialakulásának, az Arany János Programoknak, illetve az Európai Tehetségsegítő Hálózat (ETSN) kialakulása körülményeinek és jelentőségének elemzésére vállalkozik. Ehhez fűztük hozzá a mára már jelentős nemzetközi elismerést is kiváltó Nemzeti Tehetség Program ismertetését, valamint a Matehetsz által megvalósított legfontosabb programok bemutatását.

A tehetségsegítési helyzetkép a határon túli magyarok lakta területeken című tanulmányban a hazai tehetséggondozás eddigi elemzése kiegészül a határon túli magyar közösségek ilyen célú tevékenységének bemutatásával. A szomszédos országok régebben – részben vagy egészében – az Osztrák–Magyar Monarchia részei voltak, de önállósodva bizonyos intézményi rendszereik megmaradtak, ugyanakkor jelentősen át is alakultak. E fejezet megpróbálja összegyűjteni a környező országok tehetséggondozásában tapasztalható hasonlóságokat és különbségeket. Ezen tehetséggondozó rendszerek sikereiből, jó példáiból számtalan pozitív tapasztalat meríthető, hasznosítható, ezekre próbál a szerző rávilágítani.

A Tehetségprogramok: nemzetközi tendenciák a tehetségnevelésben tanulmány a következő kérdésköröket veszi szemügyre világszintű kitekintésben: tehetségkomplexum, tehetségpedagógiai programok, egyéb tehetségpedagógiai fejlesztőtevékenységek, a tehetséges gyerek paradigma, a tehetség fejlődésének folyamatelvű paradigmája, a tehetségfejlesztés mint összetett differenciációs folyamat paradigmája. Öt ország élen járó, más-más típusú tehetséggondozó rendszeréről külön elemzésben is olvashatunk, ezek is támpontul szolgálhatnak a hazai gyakorlatunk fejlesztéséhez.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG